
Valahogy úgy vagyok a költővel, hogy örökifjúnak tartom. Alig harmincöt esztendős lehetett, amikor érettségi tétellé vált, hiszen benne volt az 1977-re elkészült, a romániai magyar irodalom történetét bemutató tankönyvben.
… a kultúra otthona

Minden van ebben a városban! Főleg modern épület. Közvetlenül az állomás mellett rátaláltam a múzeumra, de zárva volt. Sajnos a régi kafanát sem találtam nyitva. Egy üzletben vásároltam némi zöldséget, mert a húsfélékben nem biztam. Egy kisvendéglőben bevágtam egy marhahúslevest, ami valamelyest hasonlított a románok csorbájára. A vonatozás eléggé kifárasztott, úgyhogy keresnem kellett sürgősen valami helyet alvásra, de még semmiféle lehetőséget nem láttam. „Törökök útján a Balkánon (18.)” bővebben

Milyen lenne? Ilyen. Fapados és gerincet roppantó, mint amilyen volt élni egy korábbi világban, s amilyen ma is. Aztán, ha feltámadnánk, az a rend sem lenne különb. Ha élünk, s hogyha halunk, mindig bajunk van a világgal, legyen szó rendes vagy renden kívüli feltámadásról. „Milyen feltámadás?” bővebben

Gábor Áron születésének kétszázadik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgy Kulturális Központja, Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ. A pályázatot a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja bonyolítja. „Gábor Áron 200. – irodalmi pályázat” bővebben

Lőrincz György írót (1946, Kápolnásfalu) és munkásságát nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken, hiszen irodalmi eszmélése óta – első novellája 1970 karácsonyán jelent meg az Utunkban – minden betűjével a helyhez és az itt élő emberekhez kapcsolódik. „Az író és a témahűség” bővebben

Budapest 21. kerületének önkormányzata száz reprodukciót vásárolt a Kováts-család archívumából, többnyire id. Kováts István fotográfusi hagyatékából, azzal a céllal, hogy a válogatást megtartsa, s azt a továbbiakban a saját üzemeltetésű intézményekben hasznosítsa. Ez az anyag Az én népem címet viseli és székelyudvarhelyi, illetve a Székelyföld legkülönbözőbb vidékeiről való épületeket, eseményeket, embereket örökítve meg, négy tematikus kategóriába szerveződik: Falu, Ember, Székelyudvarhely és Nyirő József. „A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen” bővebben

Minden burján jó valamire, sőt: biztosan használ. Pakot Mónika és Szabó Károly filmjét (Ha nem használ, nem is árt – 51’, 2013) meglehetős sikerrel vetítették a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány és Hangzóanyag tárában. Nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni – bár nem számoltuk meg akkor a jelenlevőket –, hogy legalább százan voltak kíváncsiak erre a produkcióra, ha nem többen. Akár egy igazi mozi-termet is megbírt volna ez a rendezvény. „Közhasznú film, közhasznú növények” bővebben

Zuhogó esőben érkeztem meg a városba. A muszlim fiú elvitt egészen a múzeum épületéig, de az éppen zárva volt. A város nagyon megváltozott, amióta nem jártam ott, modern és új lett, tele ízléstelen betonépülettel. „Törökök útján a Balkánon (17.)” bővebben

Minden gyakorló szülőnek megfordul a fejében, hogy feljegyezze gyermekéhez kapcsolódó élményeit. Sokan naplót vezetnek, hogy a kérlelhetetlenül múló időben majd felidézhessenek egy-egy korábbi emlékezetes pillanatot. Az igazán „komoly” és kreativitással megáldott szülők pedig úgy gondolkodnak, hogy a gyermekhez kapcsolódó, a gyermekkel közös emlékeket megoszthassák másokkal. „Panna versek – három az egyben” bővebben

Sántha Attila szerint a Csíki székely krónika tényleg 1533-ban született, mint ahogyan írója is állítja, és a székelyek történetét követi Attila birodalmának felbomlásától 1500-ig. Attilától a magyarok megjelenéséig csupán a székely rabanbánok (világi és egyházi vezetők) névsorát nyújtja, ennek első fele görög, második fele latin betűs. „Nem hamisítvány a Csíki székely krónika?” bővebben