Fülöp Zoltán és Nagy Zsolt a Rendes feltámadás emlékezetes zárójelenetében (Farkas Antal felvétele)
Milyen lenne? Ilyen. Fapados és gerincet roppantó, mint amilyen volt élni egy korábbi világban, s amilyen ma is. Aztán, ha feltámadnánk, az a rend sem lenne különb. Ha élünk, s hogyha halunk, mindig bajunk van a világgal, legyen szó rendes vagy renden kívüli feltámadásról. „Milyen feltámadás?” bővebben
Moliére (Jean-Baptiste Poquelin) mindent tudott, amit egy mindenkori drámaírónak tudnia kell
Határozottan jót tett a Tomcsa Sándor Színház rejtőzködő bemutatójának, a Fösvény című komédiának, hogy már a múlt évad zárásakor, június végén játszották, s augusztusban, a városnapok alkalmával is elővették vagy kétszer. Vélhetően még pár ráncfelvarró próba is történt, amikor újabb rendezői elképzeléseket, apró színészi finomságokat adtak hozzá, úgyhogy a produkció a „rendes” bemutató után egy jól begyakorolt, fénykorának jegyeit mutató darab, amely férfiúi vagy asszonyi életének derékidejét éli, amikor még szép és viszonylag könnyen zajlik minden a földi létben. Az udvarhelyi társulat által játszott darab valóban érett. „Víg és jó – A fösvény” bővebben
Natalja Petrovna, a földesúr felesége és Rakityin, a barát. Fotó: Balázs Attila
Turgenyev-bemutató a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban
A vidéki környezetben igencsak felértékelődik a jövevény tanító Beljajev (Dénes Gergely) különlegessége, s ez a csodabogár felkorbácsolja a lelki pocsolyákat. Az addigi látszólagos nyugalom alatt és mögött beteljesületlen álmok és szerelmek rejtőznek. „Én szeretlek. Te mást szeretsz. Ő vajon kit?” bővebben