
Valahogy úgy vagyok a nagy költőkkel, hogy örökifjúnak tartom őket, „lánglelkű”, elhivatott, „eszetlenül” reménykedő kamaszoknak, akiknek aggastyán korukra se nő be a fejük lágya. Nem hisznek olykor benne, de mégis sokra tartják az írott és kimondott szót. „Ferenczes 70.” bővebben
