A váratlan találkozás már eleve konfliktushelyzetet teremtett, ez pedig újabb és újabb éles párbeszédekben él tovább. A férfi, aki magát rútnak tartja, később már a fodrász miatti gyakori várakozás okán monologizál, a nő a meg nem értettségbe szinte belesüpped, később arra is rájönnek, alig van mondanivalójuk egymásnak, ezt majd a kölcsönös sértegetések, a kinek van mindig igaza kérdés megtárgyalása, veszekedések követik, mellébeszélésekkel is tarkítva.
A szürke háttér legtöbbször kiemeli őket, máskor meg, például egy koncertnél a nézőteret vetítik ki rá, korábban filmfelvétel tette hitelessé a kinti teret (parkrészlet), a színfalak mögötti cselekménysort árnyjátékként láthattuk – tehát jól élt a rendező, a darab női szereplője a technika biztosította egyszerű megoldásokkal. A hanghatások háttérzeneként – egy jelenetnél a szereplők kihangosított gondolataival – kiegészítő szerepet kaptak, a jelmezek a család mindennapi ruhatárából kerültek ki.
A humortól nem mentes szöveg végig fenn tudta tartani azt a feszültséget, ami ahhoz szükséges, hogy a néző figyelme ne lankadhasson. Feleselő párbeszédek, indulatokkal vagy éppen közömbösséggel tele félmondatok hitelesítették a hétköznapok valóságát. Hogy ki mit akar, vár el a másiktól, illetve hogyan akarja uralni a helyzetet, a társát. A szerző, mint az előadás utáni beszélgetéskor kiderült, saját életéből is emelt át történéseket a színműbe; abbéli szándéka, hogy magát a valóságot írja meg, nagyjelenetek nélkül is sikerült. Tehát köznapi életek elevenedtek meg a színen, ezért lehetett az az érzésünk, hogy a két szereplő (különben házastársak) nem szerepet játszik el, hanem egy darabot él át. Nagyszerű teljesítményük azért is figyelemre méltó, mert nem engedték magukat elragadni, természetességüket a már adott szöveg is megkívánta, és ez jól sikerült nekik.
Hogy mi a tanulság, vagy van-e tanulság? A szerző is visszafogta magát, inkább csak bemutatott jellemző helyzeteket, párbeszédeket, vitákat, minthogy értelmezze is azokat. Ennek oka abban rejlik talán, hogy amit a darabban láthattunk, annak több vagy kevesebb része mások vagy akár saját életünkből is ismerős lehetett. Hogy éppen kinek van igaza, vagy kell-e valakinek igaza legyen a másikkal szemben, illetve szokványos félmondatokon kívül van-e két embernek még mondanivalója egymás számára. Egymásnak akár szenvedést okozva is miért marad együtt egy ilyen pár? A megszokás, illetve a magánytól való félelem miatt…
Mihai Ignat teremtő munkájában a hitelességet kiemelten fontosnak tartja, hangzott el részéről, miután Csurulya Csongor bemutatta a beszélgetésen részt vevő nézőknek, színészeknek, rendezőknek, kritikusoknak. Az 1967-ben született szerző korábban több verskötettel jelentkezett, jelenleg brassói és kolozsvári egyetemeken tanít, ezt a darabját 2004-ben az angol BBC rádióban mutatták be, az előző év legjobb román darabjaként UNITER-díjra jelölték; két évre rá kötetben is megjelent, Marosvásárhelyen és a fővárosban is színre vitték. Nem egy darabja szól a társkapcsolatok válsághelyzeteiről, ennek kapcsán elmondta: a színházzal és főleg színészekkel megismerkedve sokat tanult mint szerző, hogyan érdemes egy témát megírni, például költői, lírai részek azért nincsenek írásaiban, mert elronthatják a darabot… Durvább kifejezések is az életszagúság okán fordulnak elő, és az abszurdnak is helye van színműveiben (itt pl. az esőhallgatás jelenetében).
A temesváriak előadását már amiatt is ki kell emelni, hogy kortárs szerző színművét választották, ami témájánál és stílusánál, egyszerűségénél és hitelességénél fogva megragadja a nézőt. Elhangzott, hogy a temesvári előadások telt házasak… A két színész játéka az udvarhelyi közönség tetszését is elnyerte, az egy óra nevetés meg dühöt, gőgöt kezelő pár- és magánbeszéd olyan tükör, ami akaratunk szerint torzíthatja saját vagy párunk képét. Călin Ionescu (a férfi szerepében) úgy fogalmazott: bár a párok egyike mindig uralkodni akar, a versengésnél fontosabb, hogy mit egészítenek ki egymásban. Így könnyen érthető, hogy drámaírót és színházat miért foglalkoztat ez a mai valóságában megjelenített, amúgy örök emberi talány.
www.tntimisoara.com
P. Buzogány Árpád