Féljünk-e a kannibáloktól?

Lóránt Attila - majommal

Igazán szép és kerek történet, amikor valaki már gyerekkorában elhatározza, hogy „mi lesz, ha nagy lesz”, s aztán irigylésre méltó kitartással kapaszkodva szikláról-bércre, felér pályája csúcsára… E tekintetben Lóránt Attila fotográfus története rendhagyó történet. Nem készült már gyerekkorában fotósnak, sőt: egy ideig „nagykorában” sem, pályája ilyetén alakulásába a véletlen szólt bele. Reklámfilm-rendezőként 2002-ben Dél-Afrikában készített egy reklámfilmet, és megtetszett neki a vörös kontinens. Olyannyira, hogy néhány hónap múlva visszatért Kelet-Afrikába. Egy reggel az Indiai óceán partján kószált, amikor arra lett figyelmes, hogy az ott lévő halászok égetnek valamit. Amikor közelebb ment, akkor látta, hogy lángoló autógumikkal égetik le a csónakjaikra tapadt fúrócsigákat. Annyira megdöbbentette a látvány, hogy készített egy fotót. Ez volt az első fotója. Innen indult a pályája, amely végül a National Geographic Társaság karjaiba röpítette. „Féljünk-e a kannibáloktól?” bővebben

Törökök útján a Balkánon (20.)

A törökök által emelt torony a városközpontban

Ennél ócskább, semmitmondóbb, jellegtelenebb fővárost életemben még nem láttam. Túrkálók voltak a legnagyobb üzlethelyiségekben, és egymást érték a koldusok. Nem láttam sehol tereket, palotákat, irodaházakat. Hosszas keresgélés és gyaloglás után megkerült a folyópart, egy török híd, valami romok is, de ezeket úgy benőtték az apró házak, hogy már alig látszott belőlük valami. „Törökök útján a Balkánon (20.)” bővebben

A titokzatos kovásznai asszony

Fiatalasszonyként az 1950-es évek közepén

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár szervezésében 2014. április 3-án, csütörtökön, a Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában mutatták be A titokzatos kovásznai asszony című könyvet. Vendégek: Gocz Elvira, Kovászna város díszpolgára, a könyv „élménytulajdonosa” és Gyila Sándor fizikus, a könyv megírója, a Háromszék napilap munkatársa volt. A bemutatón levetítették Fábián Kornélia kisfilmjét a főszereplőről. „A titokzatos kovásznai asszony” bővebben

Törökök útján a Balkánon (19.)

A vonatablakból látható táj mindenért kárpótol

Az útlevél-ellenőrzés és a vámvizsgálat után hamar átestünk, ahogy a hivatalos emberek feljöttek a vonatra. Montenegróban aztán egy csapásra megkezdődött az eurós világ. A vonatállomástól pár kilométerre volt a város, ezt a távolságot taxikkal küzdötték le az utasok. Engem is megszólított az egyik, nagyban ajánlkozott. Kért öt eurót, én adtam kettőt, s mindketten jól jártunk. „Törökök útján a Balkánon (19.)” bővebben

Farkas Árpád hetvenéves

Farkas Árpád egy 2004-es felvételen (Hlavathy Károly fotója)

Valahogy úgy vagyok a költővel, hogy örökifjúnak tartom. Alig harmincöt esztendős lehetett, amikor érettségi tétellé vált, hiszen benne volt az 1977-re elkészült, a romániai magyar irodalom történetét bemutató tankönyvben.

„Farkas Árpád hetvenéves” bővebben

Törökök útján a Balkánon (18.)

A régi kávézó

Minden van ebben a városban! Főleg modern épület. Közvetlenül az állomás mellett rátaláltam a múzeumra, de zárva volt. Sajnos a régi kafanát sem találtam nyitva. Egy üzletben vásároltam némi zöldséget, mert a húsfélékben nem biztam. Egy kisvendéglőben bevágtam egy marhahúslevest, ami valamelyest hasonlított a románok csorbájára. A vonatozás eléggé kifárasztott, úgyhogy keresnem kellett sürgősen valami helyet alvásra, de még semmiféle lehetőséget nem láttam. „Törökök útján a Balkánon (18.)” bővebben

Milyen feltámadás?

Fülöp Zoltán és Nagy Zsolt a Rendes feltámadás emlékezetes zárójelenetében (Farkas Antal felvétele)

Milyen lenne? Ilyen. Fapados és gerincet roppantó, mint amilyen volt élni egy korábbi világban, s amilyen ma is. Aztán, ha feltámadnánk, az a rend sem lenne különb. Ha élünk, s hogyha halunk, mindig bajunk van a világgal, legyen szó rendes vagy renden kívüli feltámadásról. „Milyen feltámadás?” bővebben

Gábor Áron 200. – irodalmi pályázat

Gábor Áron őrnagy (1814-1849)

Gábor Áron születésének kétszázadik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgy Kulturális Központja, Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ. A pályázatot a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja bonyolítja. „Gábor Áron 200. – irodalmi pályázat” bővebben

Az író és a témahűség

Lőrincz György író

Lőrincz György írót (1946, Kápolnásfalu) és munkásságát nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken, hiszen irodalmi eszmélése óta – első novellája 1970 karácsonyán jelent meg az Utunkban – minden betűjével a helyhez és az itt élő emberekhez kapcsolódik. „Az író és a témahűség” bővebben

A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen

Bartók Béla 1907-ben járt a Kováts Fotó gyergyói fiókműhelyében

Budapest 21. kerületének önkormányzata száz reprodukciót vásárolt a Kováts-család archívumából, többnyire id. Kováts István fotográfusi hagyatékából, azzal a céllal, hogy a válogatást megtartsa, s azt a továbbiakban a saját üzemeltetésű intézményekben hasznosítsa. Ez az anyag Az én népem címet viseli és székelyudvarhelyi, illetve a Székelyföld legkülönbözőbb vidékeiről való épületeket, eseményeket, embereket örökítve meg, négy tematikus kategóriába szerveződik: Falu, Ember, Székelyudvarhely és Nyirő József.  „A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen” bővebben