Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.” „Mások rég letűnt világa” bővebben
