… a kultúra otthona
Valahogy úgy vagyok a nagy költőkkel, hogy örökifjúnak tartom őket, „lánglelkű”, elhivatott, „eszetlenül” reménykedő kamaszoknak, akiknek aggastyán korukra se nő be a fejük lágya. Nem hisznek olykor benne, de mégis sokra tartják az írott és kimondott szót. „Ferenczes 70.” bővebben
A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban –, másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… „Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben
Két friss kötet „ürügyén” tartanak író-olvasó találkozót Székelyudvarhelyen a két ünnep között. December 29-én, 18 órától kezdődően kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Markó Béla Fűszál a sziklán című könyve és Elek Tibor Markó Béláról írt monográfiája bemutatására. A szerzőkkel Farkas Wellmann Éva költő beszélget. A rendezvény szervezője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány. „Haiku és monográfia” bővebben
Gyalog vágtam neki a városnak, és úgy belemelegedtem, hogy egész a Kalemegdánig mentem előre a sétálóutcán. Fegyver, szőnyeg, régiség, ibrik, régi pénz, katonai kitüntetések, fa- és bőrmunka, kézimunka, csipke, könyv, étel és ital volt a kínálat. Szinte minden mi szem-szájnak ingere, no meg a rengeteg koldus, bűvész, mutatványos, énekes, akik mind pénzt szeretnének kihúzni a járókelők tárcájából. „Törökök útján a Balkánon (33.)” bővebben
Hogyha van az utóbbi évtizedek magyar irodalmának népi ága, akkor a Szabó Gyula életműve minden bizonnyal ahhoz tartozik. Élete – talán éppen a tiszavirág életű „kicsi magyar világnak” köszönhetően – úgy alakult, hogy a testvérek közül ő volt az, aki magasabb iskolákat járhatott és már fiatalon bekerülhetett az erdélyi magyar irodalom fősodrába. „A szavak jó gazdája – Szabó Gyula (1.)” bővebben
Székelykeresztúron a Pipacsok Néptáncegyüttes négy napos rendezvénysorozattal idézte fel az első világháború vérzivataros idejét. Az első világháború népzenénk és néptáncaink tükrében címet viselő program november 25. és 28. között zajlott, s a városban, illetve a környéken több ezer embert szólított meg, hiszen a programokat úgy állították össze, hogy azok közül minden korosztály a saját ízlése szerint válogathatott. „Háborús emlékek – az emberek lelkében és a folklórban” bővebben
Sokat nem láttam a következő városból, Požarevácból, mert alig szálltam le az egyik buszról, máris ugrottam fel a másikra. Egy régi magyar település felé igyekeztem, de a fáradtság miatt már nem maradt energiám a nézelődésre. „Törökök útján a Balkánon (32.)” bővebben
Pár nappal ezelőtt, tulajdonképpen a Gábor Áron születésének 200. évfordulójára kiírt irodalmi pályázat eredményhirdetésekor nyilvánosságra hozott információk verték ki nálam a biztosítékot. Úgyhogy képtelen vagyok szó nélkül hagyni a jelenséget. Előtte meg Marosvécsen csodálkoztam rá mai írói társadalmunk gyarló voltára. Nagyobb lélegzetvétel szükségeltetik, hogy megfogalmazhassam az észrevételeimet. „Mire való az erdélyi író? (1.)” bővebben
Nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken P. Buzogány Árpádot. Művelődésszervezőként, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársaként a kulturális élet legkülönbözőbb területein bukkan fel. Szépíróként, költőként, újságíró-riporterként ismerik. „Ötven lóerős pálinka” bővebben
Egyszer már jártam ebben a városban, a biciklim itt omlott össze egy csúnya, esős téli napon. Akkor nem volt lehetőségem végigbogarászni a látnivalókat, most azonban bepótoltam. „Törökök útján a Balkánon (31.)” bővebben