… a kultúra otthona
A törökök nyomait feltáró utazás következő állomása Szigetvár. Mivel Berecz Edgár nem a manapság – jobb híján – igen népszerű kocaturizmus művelője, hanem a szó klasszikus értelmében vett utazó, beszámolóiból sokkal többet kapunk, mint ezer fényképfelvétel vagy több órányi videó jóvoltából. „Törökök útján a Balkánon (3.)” bővebben
Úgy tűnik, hogy hányattatott sorsa ellenére is jelentőset alkotott a közelmúltban elhunyt esztelneki László János, írói álnevén Hunor László, közismert „szolgálati nevén” a „Vén Farkas”. A szerzőnek van ugyan jogutódja, de a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyagtára vette át megőrzésre az írói és költői hagyatékot. A mintegy köbméternyi dossziéhalmaz egy papírbőröndben és egy tiszti katonaládában található. „A „Vén Farkas” és az utókor” bővebben
Hideg, szemerkélő esőben szálltam le a buszból. Az időjárás mintha a londoni édestestvére lett volna, az eső és a hideg, mintha a bőröm alá akart volna furakodni. „Törökök útján a Balkánon (2.)” bővebben
Fekete György belsőépítész 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen. Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Hosszú pályafutása során jelentős szakírói és tudománynépszerűsítő munkásságot fejtett ki, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat főszerkesztője, hat környezetkultúrával foglalkozó televíziós sorozat szerkesztője és műsorvezetője. „A konszolidálódó polgárságról és a kultúra által egyesülő nemzetről” bővebben
Június 18. és 20. között került sor Szentegyházán a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kihelyezett szekciógyűlésére. A konferenciával és filmvetítésekkel egybekötött ülés kiegészítéseként szakmai kirándulásokat szerveztek az MMA tagjainak. „A képzőművészet, mint kapocs” bővebben
Berecz Edgárt nem kell különösebben bemutatni a Székelyhon olvasóinak, hiszen azok közül, akik a Székelyföldön élnek sokan ismerhetik, gyakran találkozhattak korábbi úti élményekről szóló beszámolóival és recepteket tartalmazó könyveivel. „Törökök útján a Balkánon (1.)” bővebben
Még igazi kőszínház sem vala Magyarországban, s a nyelv is akkoron élé ama nagy újításának elejét, melynek tetőzetét majdan akkora poéta nagyságok fejezék be, mint Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János, illetőleg azok a nagy prózai költők, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór és a jó palóc, Mikszáth Kálmán, kikkel aztán a szépliteratúra felhatoland a húszadik századnak hajnaláig. „Karnyóné Nyíregyházáról” bővebben
Egyáltalán nem biztos, hogy négy verskötet után prózaíróvá válik Borsodi L. László. A csíkszeredai illetőségű (szül. 1976) íróember, aki főállásban magyar szakos tanár, mintegy másfél évtizede publikál. A feljegyzések a földről című kötete, amely tavaly jelent meg, s mintegy három év során keletkezett, arról győzi meg az olvasót, hogy prózaversben is jelentőset képes alkotni a „korábbi” költő. „Költőből prózaíró?” bővebben
Csíkszeredából a Gyimesek felé haladva ugyanaz a szokott kép fogad, mint a vidéken bárhol: szétlapított pillepalackok, édességes csomagolóanyag foszlányai, egyszóval jól megporosodott szemét az út szélén. Felsőlokra beereszkedve kellemes látvány a friss zöld színű hegyoldal, legelésző juhnyáj, lennebb, a faluban kertekbe zárt lovak látványa fogad. Itt is, mint például a Székelyföld legtöbb településén, látunk otromba és tájba nem illő lakóházakat, sőt élénk, például narancssárga színűeket is. „Húsz rózsaszál Szent Erzsébet kötényéből a Gyimesekbe” bővebben
Május 10-én Nagygalambfalván a falu híres szülöttét, Kányádi Sándort ünnepelték. A tiszteletére szavalóversenyt is szerveztek. A község apraja-nagyja jelen volt a több órán át tartó rendezvényen. Nemcsak a környék iskoláiból, hanem távolabbi községekből is érkeztek tanulók a költővel való jelképes és a verssel való igazi, ünnepi találkozásra. „„Zece mai” – Kányádi Sándorral” bővebben