… a kultúra otthona
A megszokott és a gyalogszer mellett igen gyakran rendelkezésre álló szállítóeszközzel, autóbusszal mentem ki a mohácsi síkon levő emlékhelyhez. Itt elszedtek tőlem 1500 forintot és mutattak érte egy gyermekeknek való kiállítást, vetítéssel, pár vasdarabbal, régi ruhák másolataival és a tömegsírokat ábrázoló képekkel. „Törökök útján a Balkánon (7.)” bővebben
Gyergyótölgyeshez több tanyatelepülés tartozik, egyikük Rece vagy Recefalva (románul Recea). A községközponttól nyolc kilométerre fekszik, a Putna-patak völgyében. Az ide vezető útnak csupán egy része aszfaltozott. Mi Gyergyóditró felől érkezünk, 25 kilométernyi zötyögéssel a hátunk mögött jönne, hogy a port lepalljuk magunkról, amint kiszállunk az autóból. „Múlt és jövő között” bővebben
Lassan-lassan feltünedeztek a dombok és véget ért az egyhangú, lapos és egérszagú vidék. Nagyharsány már a szőlők, borászatok és a pincék birodalma. Sok szép és kiválóan megművelt parcellát láttam. „Törökök útján a Balkánon (6.)” bővebben
A Gyergyóditrótól Gyergyótölgyesig vezető 33 kilométer hosszú útszakasz nagyobbrészt köves, nyár közepén pedig poros, az erre utazók figyelmét ettől a gyönyörű környezet sem tudja elvonni. A ditrói újabb, éppen évszázados, magas, kéttornyú római katolikus templom közelében kell letérni, és miután magunk mögött hagyjuk a hosszú utcát, elfogy az aszfaltút is. „Az Úr és a természet szövetségében Hágótőn” bővebben
Interjúalanyunk vegyes családból származik. Édesapja egy Lehliu (Calarasi megye) melletti telepen született, édesanyja Csíkdánfalván. A Homoródalmással való kapcsolata onnan ered, hogy anyai ágon oda kötődik, a család többi tagja, a közelebbi és a távolabbi rokonsága zöme ma is itt él. Vladimir Paduraru július utolsó vasárnapján konfirmált a homoródalmási unitárius templomban. „Ha nem székely, akkor senki és semmi vagyok” bővebben
Félreértés ne essék, nem volt félmillió olvasója a KultúrHonnak 2011. októbere óta! Mindössze az történhetett, hogy ennyiszer kattintottak rá a blogra. „Analógul mondva” ennyien lapoztak bele. Bizonyára létezik olyan szoftver is, amely számlálni képes azt is, hogy hány különböző IP-címről jelentkeztek be a portálra, hányan keresgéltek a KultúrHon írásai közt, kik, s mennyi időt áldoztak egy-egy itt szereplő „dolgozat” elolvasására. „KultúrHon: 500 ezer olvasó?” bővebben
A busz ablakából már messziről feltűnt a vár sárga épülete. Vonzott, mint a mágnes. Még a buszból észrevettem egy dzsámit jelölő és előre mutató táblát. Gyorsan leszálltam és igyekeztem minél hamarabb odaérni. „Törökök útján a Balkánon (5.)” bővebben
Megtörtént és elmaradt találkozásokról szól ez a kötet, kisesszék, művelődés- és művészettörténeti eszmefuttatások, dokumentumok mentén mutatkoznak meg benne a ma már alig-alig látható arcvonások. „Párhuzamos sorsok” bővebben
Az utazás második magyarországi állomása Szigetvár volt Berecz Edgár számára, aki első nap a törökök ellen harcoló hős, Zrínyi Miklós korát is felidézve nézelődött a török hódoltság nyomaira emlékeztető idéző épületek közt, a következő napot részben a jelennek, részben a mai Szigetvár felfedezésének szánta.
A farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület (TÁME) működése minden pillanatában ”kincsőrző” próbál lenni, igyekszik mindig igaz értékeket képviselni és támogatni. Úgy tűnik, hogy ebben az évben több álmuk is teljesülhet. A múlt évben felújították Tamási Ágnes néni, az író húgának házát, amely Tamási Áron Alkotóházként fog üzemelni a jövőben. „„Élet Farkaslakán” – múltból gyökeredző jövő” bővebben