… a kultúra otthona
Hirtelen felindulás vezérelhetett, mert Horvátországból ismét átmentem Szerbiába, s immár nem a vajdasági részek vonzottak, hanem Nándorfehérvár, hiszen ott is rengeteg török építészeti emléket látni. Szerbiában a török hódoltság nem másfél évszázadig, hanem sokkal tovább tartott. Igen jelentékenyek a nyomok, s a török befolyás – túlzások nélkül – még ma is igen jelentős. Vagy csak most van erősödőben? „Törökök útján a Balkánon (12.)” bővebben
Idén úgy alakult, hogy a Székelyudvarhelyen működő három ifjúsági néptánc-együttes közül a Gereben Néptáncegyüttes előadása volt a legutolsó a gálaelőadások sorában. Köztudott, hogy a Boróka, a Kékiringó és a Gereben együttesek között létezik egy egészséges versengés, aminek az a természetes következménye, hogy mindig a jóra, s a még jobbra törekednek.
A Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja és Madéfalva Polgármesteri Hivatala a „madéfalvi veszedelem” 250. évfordulója alkalmából képzőművészeti pályázatot hirdet. „Siculicidium 250. – pályázat” bővebben
In memoriam Ozsváth Pál
Pali bácsit a fél város ismerte. Nemcsak karakteres bajusza és kiterjedt fotográfusi munkássága, meg operatőri tevékenysége miatt, de ma már deres hajú szakiskolai növendékek egész évfolyamai is szívesen, jó emlékeket őrizve gondolnak vissza rá Székelyudvarhelyen és a környéken, hiszen hosszú időn át oktatómesterként dogozott. A televíziózással 1969-ben került kapcsolatba, amikor a Román Televízió Magyar Adása szerződést kötött véle riportok és tudósítások készítésére. „Az anyatejtől az anyaföldig” bővebben
A harmadik és egyben utolsó napon is két rendezvényt szerveztek. Az Égvilág zenekar A medve nem játék című, gyermekeknek szánt programot és záróeseményként a Háromszék Táncegyüttes mutatta be a Tékozló fiú című „sorsjátékot”. „Össztánc ősszel 5. (3. nap)” bővebben
A Fekete Piros című előadás valóban azokat a tartalmakat hordozta, amelyekre számítottunk. A díszletnek – egy forgatható, görgőkön mozgó piros-fekete paraván – nemcsak térelválasztó funkciója volt időnként, hanem mintha idősíkokat szelt volna ketté. „Össztánc ősszel 5. (2. nap)” bővebben
A János Vitéz, avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése hibátlan produkció. Legalábbis így látja az elfogult néző, aki nagy örömmel ismerte fel a legkülönbözőbb magyar tájegységek zenei- és néptánc-motívumait a színpadon. „Össztánc ősszel 5. (1. nap)” bővebben
Az Össztánc ősszel ötödik kiadása előtti sajtótájékoztatón, amelyet Elekes Gyula, az Udvarhely Táncműhely megbízott igazgatója és Antal József, az intézmény koreográfusa tartott, kiderült, hogy idén szerényebb anyagi kereteket sikerült előteremteniük. Ez a rövidebb takaró azonban nem jelent semmiképp minimumot vagy takaréklángot, hiszen a népi tánckultúra köré szerveződve, figyelve a hagyományainkból táplálkozó darabokra, még ilyen lehetőségek mellett is jelentős eseménnyé emelhető ez a programsorozat. „Össztánc ősszel 5. (0. nap)” bővebben
A közelmúltban volt egy éve annak – 2012. november 9-én –, hogy elhunyt Páll Lajos. Életpályája bizonyság arra, hogy egyáltalán nem kötelező a művésznek az ismert kulturális központokban élnie, ahol a közelben vannak a megnyilvánulási fórumok, a pénzforrások és azok a konjunktúrák, amelyeken lovagolni szokás. „A „világ korondi festője” és költője” bővebben
Ebben a faluban láttam egy bezárt katolikus templomot. Egy út melletti feszületen azt írta: Gestiftet von Mathias Klencz u. Nicolaus Klencz 1888, Erneuert 1907. Az egykori papilakban cigányok laktak. Bekopogtam. Egy csodálatos szépségű cigány nő nyitott ajtót. „Törökök útján a Balkánon (11.)” bővebben