… a kultúra otthona
A KultúrHonon és az Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott többi lapban is beszámoltunk arról, hogy a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális központja, a Kovászna Megyei Tanács és a Kovászna Megyei Kulturális Központ által kiírt Gábor Áron-pályázat sikeres volt ugyan, de azért messze elmaradt a várakozásoktól. Írásunkban az intézmény vezetőjének, a pályázat ötletgazdájának meglátásait összegezzük. „Mire való az erdélyi író? (2.)” bővebben
Ezt a címet választották a szervezők egy rendezvény megnevezésére, amellyel erősíteni kívánják az atyhaiak lokálpatriotizmusát. A január 31-én délután 4 órától kezdődő program része annak a folyamatnak, amely során a helyiek, s egy maroknyi értelmiségi csoport vállalta ezt a feladatot. Kissé megkésve ugyan, de kezdetét veheti itt is egy közösségépítő folyamat. „Töretlen szívvel – az atyhai közösségért” bővebben
A közelmúltban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakos hallgatói mutatták be Bródy Sándor A tanítónő című darabját. A rossz nyelvek szerint, a színművészeti egyetemek bizonyos tanárai már a felvételin a vizsgaelőadás szereposztását lebegtetik a szemük előtt. Vagyis, Hamleteket, Oféliákat, Gertrudisokat keresnek leendő osztályukba, esetleg még a Laertesnek és Horatiónak alkalmas felvételizők rúghatnak labdába náluk. „A tanítónő meg az osztály” bővebben
Amikor bekopogtunk idősebb Szávai Mártonék házába, a nyugalmazott tanító, aki egyben a falu mindenese is, épp a lélekszám összesítésével foglalatoskodott. Több mint ötven esztendeje él Énlakán az egyébként etédi illetőségű pedagógus, úgyhogy már kezdetben sem volt ismeretlen számára ez a terep. „Énlakán – egy életforma nyomában” bővebben
Valahogy úgy vagyok a nagy költőkkel, hogy örökifjúnak tartom őket, „lánglelkű”, elhivatott, „eszetlenül” reménykedő kamaszoknak, akiknek aggastyán korukra se nő be a fejük lágya. Nem hisznek olykor benne, de mégis sokra tartják az írott és kimondott szót. „Ferenczes 70.” bővebben
A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban –, másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… „Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben
Két friss kötet „ürügyén” tartanak író-olvasó találkozót Székelyudvarhelyen a két ünnep között. December 29-én, 18 órától kezdődően kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Markó Béla Fűszál a sziklán című könyve és Elek Tibor Markó Béláról írt monográfiája bemutatására. A szerzőkkel Farkas Wellmann Éva költő beszélget. A rendezvény szervezője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány. „Haiku és monográfia” bővebben
Gyalog vágtam neki a városnak, és úgy belemelegedtem, hogy egész a Kalemegdánig mentem előre a sétálóutcán. Fegyver, szőnyeg, régiség, ibrik, régi pénz, katonai kitüntetések, fa- és bőrmunka, kézimunka, csipke, könyv, étel és ital volt a kínálat. Szinte minden mi szem-szájnak ingere, no meg a rengeteg koldus, bűvész, mutatványos, énekes, akik mind pénzt szeretnének kihúzni a járókelők tárcájából. „Törökök útján a Balkánon (33.)” bővebben
Hogyha van az utóbbi évtizedek magyar irodalmának népi ága, akkor a Szabó Gyula életműve minden bizonnyal ahhoz tartozik. Élete – talán éppen a tiszavirág életű „kicsi magyar világnak” köszönhetően – úgy alakult, hogy a testvérek közül ő volt az, aki magasabb iskolákat járhatott és már fiatalon bekerülhetett az erdélyi magyar irodalom fősodrába. „A szavak jó gazdája – Szabó Gyula (1.)” bővebben
Székelykeresztúron a Pipacsok Néptáncegyüttes négy napos rendezvénysorozattal idézte fel az első világháború vérzivataros idejét. Az első világháború népzenénk és néptáncaink tükrében címet viselő program november 25. és 28. között zajlott, s a városban, illetve a környéken több ezer embert szólított meg, hiszen a programokat úgy állították össze, hogy azok közül minden korosztály a saját ízlése szerint válogathatott. „Háborús emlékek – az emberek lelkében és a folklórban” bővebben