… a kultúra otthona
Ugyancsak merész indítást láthatunk: a három fejezetre tagolt film legelején már megtudhatjuk, melyik szereplő távozik hamarosan az élők sorából. Az első két fejezet címe ugyanis haláleseteket jelöl. Fatih Akin, török származású német rendező, saját bevallása szerint olyan, irodalmi művekben megszülető feszültség mozgóképes változatával kísérletezett, ahol a cím előrevetíti a későbbi történéseket. „Két, előre bejelentett gyilkosság krónikája” bővebben
Gyermekjátékkal indul a film, egy ódon, ám impozáns udvarház körül egyenruhába öltözött apróságok kiszámolósdit játszanak. Valahol Spanyolországban járunk, évtizedekkel ezelőtt, az pedig már az első jelenetekből kiderül, hogy az egyik kislányért hamarosan érkeznek az örökbefogadók. „Aki bújt, bújt, aki nem, nem” bővebben
Van abban nem kevés báj, amikor az erdélyi magyar ember hátradől a román közszolgálati tévé előtt, és egy cseh (na meg szlovák, lengyel, stb. koprodukciós) filmet néz, ami azzal kezdődik mindjárt, hogy Nádasdy gróf csatára vezényli seregét: „Istenért és Magyarországért!” „Báthory (Erzsébet)” bővebben
Egy derék barátom hozta a filmet. DVD bekapcs, sör kézügyben, macska doromb, kinn a hangulatnak megfelelő, hideg és nedves britannus időjárás. Sok jót hallottam azelőtt a filmről, sok jó embertől, lám, itt az élőképes példa, hogy sok jó ember sok jól tévedhet. „Centurion” bővebben
A Fehér tenyér egy testvérpár múltjáról és jelenéről mesél, annak ellenére, hogy a képsorok látszólag csak egyik szereplő életútját követik nyomon. Dongó Miklós kitalált figura ugyanis, megformálásához több ember és sok év tapasztalata kellett. Egy tornász gyerekkorát láthatjuk, amit jórészt a testi fenyítést hangsúlyosan alkalmazó edző határoz meg. „Filmajánló: Két lábbal a talajon” bővebben
L. Simon László (1972, Székesfehérvár) új kötete a Személyes történelem (Ráció Kiadó, Budapest, 2011) olvasmányként igazi csemege, s nemcsak az esszé műfaját kedvelő olvasó számára. Sokunkat számos aktuálisan vagy látensen foglalkoztató izgalmas kérdést vet föl a kultúra, a történelem, a politika, a kultúrpolitika, a hétköznapi élet tárgyköréből, anélkül hogy egy pillanatra is kizökkenne az esszét mindig is jellemző személyes hangnemből, és anélkül, hogy hagyná, hogy a súlyos léptű és nagy léptékű történelem háttérbe szorítsa vagy homályba borítsa mindazt, amiből ő maga is áll: az egyes ember sorsát, az egyes családok saját, személyes kis történeteit, „életszilánkjait”. „Egy konzervatív író-politikus esete a szülőfölddel, hazával és hazaszeretettel” bővebben
Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indította a szovjet hadsereg azt az offenzívát, amely pár nap alatt teljesen szétzilálta és felmorzsolta a német, olasz és román csapatokkal szövetségesként harcoló 2. magyar hadsereget. A Don-kanyarba az akkori magyar állam – mintegy 17 ezer fegyvertelen munkaszolgálatossal együtt – összesen 207 ezer katonát vezényelt. Az 1942 nyarán és őszén lezajlott hadműveletekben már 33763 fő volt az emberveszteség. „„A szívemben csak jégcsapok, talán ma meghalok”” bővebben
Bálint Tamás (1985, Székelyudvarhely) a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát közgazdaságtanból (2007). 2003 óta publikál az erdélyi és a magyarországi irodalmi sajtóban. Többek között Méhes György-debütdíjban (2007) és Látó nívódíjban (2008) részesült. Második kötete megjelenése idején közölte a kolozsvári Bretter György irodalmi kör szűkebb tagságával és a jelenlevő irodalombarátokkal, hogy jelenleg egy verses regényen dolgozik, amely egy férfi és egy nő internetes megismerkedésével és a közöttük létrejövő kapcsolat alakulásáról szól. „Hangváltók (2.)” bővebben
Igencsak komoly eredménynek számít az, ha egy gyakorló lelkész a gyülekezeti és a tudományos munka mellett könyveket is ír. Tódor Csaba Homoródszentpál unitárius papja azonban meggyőz minket arról, hogy ez nem annyira rendkívüli dolog, volt mire alapoznia, hiszen 2009-ben Szavak a hídon címmel tanulmánykötetet, 2010-ben Egy Isten, más palást címmel amerikai útinaplót írt. Mindenesetre: 2011-ben két újabb könyve látott napvilágot a székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadónál. „Két könyv egy esztendőben” bővebben
Stanley Milgram, az amerikai Yale egyetem pszichológusa, 1974-ben kiadott munkájában (Obedience to Authority: An Experimental View) összesen 19 féle változatát írja le egy olyan kísérletnek, amelyik az emberi engedelmesség működési mechanizmusait vizsgálta a hatalom és az egyén viszonyának a tükrében. A legelső kísérletet annak az Adolf Eichmann nevű náci főtisztnek a pere inspirálta, akit a világtörténelemben a legtöbb ember haláláért tesznek felelőssé. „Filmajánló: Egy kísérlet margójára” bővebben