… a kultúra otthona
Kajla csoki és Traubi szóda, rózsaszín és halványzöld házicsoki, utcasarki sült gesztenye és cukros alma, Piroska süti a büfében és Gumela rágó, fütyülős kulcstartó és fehér csempe a fürdőben. No meg: Trabi, Lada, Polski Fiat, Zsiguli és társai. Tévé Maci, Pogány Madonna és csíkszeredai mozi.
Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.” „Mások rég letűnt világa” bővebben
Homoródjánosfalva nem tartozik a Székelyföld nagy és ismert települései sorába. Ez a falu a közigazgatási átszervezés következtében Brassó megyéhez került (1968), de mindmáig él a köztudatban, hogy valaha Udvarhelyszékhez tartozott. A Bécsi Döntés után (1940) a szomszédos Homoróddaróccal együtt az akkori Magyarország egyik határközségét, Udvarhelyszék legdélebbi községét képezte. „Homoródjánosfalva nagy napja” bővebben
Hogy mit lehet kezdeni 22 dollárral? Valószínű, majd mindenkinek eszébe jut valami, gondolatban talán meg is tetéznénk is ezt az összeget. Az éppen nyugdíjba vonuló Warren Schmidt viszont nem magára költi a 22 dollárt, hanem havi rendszerességgel küldi egy afrikai árvának. „Huszonkét dollár” bővebben
Hát, ez egy ilyen időszak. Ismét kifogtam egy horrorfilmet, na de ezúttal rendesen. Úgy kell nekem, illetve: „kellett nekem rókatojás”, ahogyan nagyanyám mondogatta, ha éppen kárörvendett szegény. „Masters of Horror – Imprint” bővebben
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, van valami a japánokban, ami köszönő viszonyban sincs a nyugati ember „normális” életfelfogásához. Ha úgy tetszik: nem kicsit őrültek. „Sukiyaki Western Django” bővebben
Székelyudvarhelyen ezidáig nem volt művésztábor. Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között/mellett most ez a város is keresi a képzőművészeti identitását. Berze Imre szobrász elképzelését a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont felkarolta, a Haáz Rezső Múzeum pedig szakmai hátteret biztosított, így július 16. és 26. között tíz képzőművész – köztük öt szobrász, illetve öt festő – lehetett a Spanyár-ház vendége. „Pulzus” bővebben
Hálaadás napja. Három nővér és népes családja ül az ebédlőasztal körül. Szülők és gyerekek, férjek és szeretők, egykori, jelenlegi és leendő élettársak beszélgetnek semmiségekről, miközben a mélyben érzelmek viharoznak. „Vonzások és választások” bővebben
Idén július 15. és 22. között immár tizennyolcadszor került sor Felsősófalván a Székelyföldi Nemzetközi Tánctábor megszervezésére. „A Felsősófalván élők nagyon jól tudják, hogy létezik ez a tábor – mondja László Csaba táborszervező –, de a falusi ember napközben nem ér rá, esténként, hét végén azonban a helyi felnőtt érdeklődők is megjelennek, nagyon élénken figyelnek, lehetőségeik szerint segítenek is, és büszkék arra, hogy a Sóvidék táncait, népdalait, hangszeres népi muzsikáját itt és innen próbáljuk áttestálni a most felnövő nemzedékekre. Az évek során megszokták ezt a rendezvénysorozatot. „Sóvidéki hagyományőrzők” bővebben
Elekes Károly gondolkodó és komoly intellektuális apparátussal operáló képzőművész. Ha végignézzük eddigi munkásságát, jól körvonalazódik az a tudatosság, amellyel életművét építi. A pálya 1971-ben kezdődik, amikor Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem előcsarnokában mutatkozott be – még diákként – a város közönségének. „Tunning 8.” bővebben