{"id":2163,"date":"2012-04-12T09:08:27","date_gmt":"2012-04-12T09:08:27","guid":{"rendered":"http:\/\/kulturhon.szhblog.ro\/?p=2163"},"modified":"2012-04-12T09:08:27","modified_gmt":"2012-04-12T09:08:27","slug":"versnap","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/kulturhon.eloszekelyfold.ro\/?p=2163","title":{"rendered":"Versnap"},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a>Amikor \u00e9rtes\u00fcltem arr\u00f3l, hogy Sz\u00e9kelyudvarhelyen t\u00f6bb rendezv\u00e9ny is kapcsol\u00f3dik J\u00f3zsef Attila sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1hoz, a K\u00f6lt\u00e9szet Napj\u00e1hoz, elgondolkodtam azon, hogy tulajdonk\u00e9ppen mit is jelent sz\u00e1momra a vers? Mit jelenthet sors- \u00e9s kort\u00e1rsaimnak, akikkel egy\u00fctt fogyasztjuk napjainkat itt, a harmadik \u00e9vezred elej\u00e9n?<\/p>\n

B\u00e1rmennyire is t\u00f6rtem a fejem, sehogy sem akart el\u0151j\u00f6nni az eml\u00e9keimb\u0151l a form\u00e1ba szedett vagy \u00e9ppen form\u00e1t bont\u00f3, de szabads\u00e1got, egy\u00e9nis\u00e9get \u00e9s intellektu\u00e1lis megnyilatkoz\u00e1st tartalmaz\u00f3 m\u0171vek eml\u00e9ke\/jelenl\u00e9te, amelyek t\u00f6bb\u00e9 vagy kev\u00e9sb\u00e9 meghat\u00e1rozn\u00e1k l\u00e9tem kereteit.<\/p>\n

Bevallom, nem sz\u00edvesen olvasom a lapok versrovat\u00e1t. Ha lehet, fogyaszt\u00f3k\u00e9nt is kiiktatom a k\u00f6ltem\u00e9nyekkel val\u00f3 pepecsel\u00e9st. Nem voltam mindig ilyen zord, nem z\u00e1rk\u00f3ztam el a befogad\u00e1sukt\u00f3l, de az r\u00e9gen volt. Mondhatn\u00e1m azt, hogy m\u00e1sfajta verseszm\u00e9nyt szerettem meg egykor, s t\u00f6bb-kevesebb sikerrel, m\u00e9g m\u0171veltem is. Eltelt vagy h\u00fasz esztend\u0151, de \u00fagy, hogy eszembe sem jutott k\u00f6lteni, \u00e9s sz\u00e9p lassan elkopott a nevem mell\u0151l ez a titulus. Itt-ott m\u00e9g felbukkan a nem el\u00e9gg\u00e9 t\u00e1jokozott szerkeszt\u0151kn\u00e9l, akik a lapjaikban r\u00f6vid \u00e9letrajzot biggyesztenek a szerz\u0151ik neve mell\u00e9. A helyes kifejez\u00e9s \u2013 kedves redaktorok \u2013 ez lenne: irodalmi munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt kezdte\u2026<\/p>\n

Nem ismerem a mai k\u00f6lt\u0151i kasztokat. Fogalmam sincs azokr\u00f3l a szek\u00e9rt\u00e1borokr\u00f3l, amelyek kitermelik az \u00fajabbn\u00e1l-\u00fajabb po\u00e9ta-gener\u00e1ci\u00f3kat. L\u00e1tom ugyan, hogy sz\u00e9p sz\u00e1mban vannak, j\u00f6nnek fel\u00e9m, ut\u00e1nam az id\u0151ben, itt vannak a sarkamban, csakhogy mindaz, amit a k\u00f6teteikben felmutatnak, m\u00e1r aligha lesz r\u00e9sze az \u00e9n vil\u00e1gomnak. \u00c1ltal\u00e1ban. Megfogni, elvar\u00e1zsolni csak nagyon ritk\u00e1n k\u00e9pesek, de akkor er\u0151sen. \u00c9n azt hiszem, hogy t\u00fal nagy a k\u00edn\u00e1lat, hipermarket a literat\u00fara l\u00edrai vet\u00fclete, \u00e9s a b\u00f3vli igen gyakran ott magaslik a \u00e1ru-piramisokban. Azt sugallja a \u201erendszer\u201d, hogy vedd \u00e9s vidd! Ez f\u00f6l\u00f6tt\u00e9bb gyan\u00fas. J\u00f3 lesz vigy\u00e1zni a leg\u00e9rt\u00e9kesebb p\u00e9nz\u00fcnkre, az id\u0151re, mert b\u00e1rhogy s\u00e1f\u00e1rkodunk v\u00e9le, mindenk\u00e9pp elfogy. \u00c9s j\u00f3 lesz vigy\u00e1zni a verssel is. K\u00e1r lenne versben k\u00f6ltekezni. Az a meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy az igaz\u00e1n j\u00f3 \u00e9s \u00e9rt\u00e9kes l\u00edra mindenk\u00e9pp megsz\u00f3l\u00edt, megtal\u00e1l, \u00e9s felt\u00f6r a gaz k\u00f6z\u00fcl is, \u00e1tharcolja mag\u00e1t a betonon, ha kell.<\/p>\n

Sz\u00e9kely J\u00e1nos Vesztesek c\u00edm\u0171 verse \u00e9rintett meg element\u00e1ris er\u0151vel egykor. Az 1992-es esztend\u0151 augusztus\u00e1nak v\u00e9g\u00e9n \u2013 tal\u00e1n \u00e9ppen a k\u00f6lt\u0151 hal\u00e1la napj\u00e1n \u2013, a csob\u00e1nkai \u00edr\u00f3t\u00e1borban mondta el Bogd\u00e1n Laci. Valami olvas\u00f3i baleset folyt\u00e1n soha nem tal\u00e1lkoztam ezzel a nemzeti sorford\u00edt\u00f3 pillanatot meg\u00f6r\u00f6k\u00edt\u0151 k\u00f6ltem\u00e9nnyel, amely az egykori kad\u00e9tb\u00f3l, majd\u2019 k\u00e9t \u00e9vtized m\u00falt\u00e1n bukott el\u0151\u2026 Faludy Gy\u00f6rgy m\u00e1r b\u0151ven nyolcvan f\u00f6l\u00f6tt j\u00e1rt, amikor megh\u00edvtuk az akkor J\u00f3zsef Attila nev\u00e9t visel\u0151 egyetemre. K\u00f6tetlen besz\u00e9lget\u00e9sk\u00e9nt indult a dolog az Auditorium Maximumban \u2013 tal\u00e1n a Tiszat\u00e1j egyik szerkeszt\u0151je faggatta az \u00f6regifj\u00fat \u2013, de valahogy nem akart v\u00e9ge szakadni a el\u0151t\u00f3dul\u00f3 eml\u00e9keknek \u00e9s a verseknek. Mes\u00e9lt. Szavalt. Id\u0151nk\u00e9nt felolvasott. Egyszer csak arra lett\u00fcnk figyelmesek, hogy odalent az utc\u00e1n m\u00e1r cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lnek a hajnali villamosok. \u2013 Csak m\u00e9g ezt a Villont! Csak ezt az egyet! \u2013 k\u00e9rlelt Gyurka b\u00e1csi, \u00e9s jellegzetesen rekedt, de igen kellemes hangj\u00e1n felmondta azt a legkedvesebbet. Reggel hat \u00f3ra t\u00e1jt \u00fagy t\u00e1voztunk a teremb\u0151l \u2013 vagy sz\u00e1zan \u2013, hogy a f\u00e1radts\u00e1gnak nyoma sem l\u00e1tszott rajtunk. Faludy k\u00f6r\u00fcl meg mintha gl\u00f3ria vil\u00e1glott volna\u2026<\/p>\n

Az ilyen nagy pillanatok v\u00e9gett merek hinni a versben. Pontosabban: a Versben.<\/p>\n

\u00c1prilis 11. egy\u00e9bk\u00e9nt M\u00e1rai S\u00e1ndor sz\u00fclet\u00e9se napja is. Ez az alkalom a pr\u00f3z\u00e1\u00e9 is, az \u00e9lettel, val\u00f3s\u00e1ggal \u00e9s \u00e1lommal \u00e1tsz\u0151tt tartalmas besz\u00e9d\u00e9, amelyben ott van a tiszta k\u00f6lt\u00e9szet is. Hogyne lenne ott!<\/p>\n

Sim\u00f3 M\u00e1rton<\/strong><\/em><\/p>\n