… a kultúra otthona
A törökök nyomait feltáró utazás következő állomása Szigetvár. Mivel Berecz Edgár nem a manapság – jobb híján – igen népszerű kocaturizmus művelője, hanem a szó klasszikus értelmében vett utazó, beszámolóiból sokkal többet kapunk, mint ezer fényképfelvétel vagy több órányi videó jóvoltából. „Törökök útján a Balkánon (3.)” bővebben
Hideg, szemerkélő esőben szálltam le a buszból. Az időjárás mintha a londoni édestestvére lett volna, az eső és a hideg, mintha a bőröm alá akart volna furakodni. „Törökök útján a Balkánon (2.)” bővebben
Berecz Edgárt nem kell különösebben bemutatni a Székelyhon olvasóinak, hiszen azok közül, akik a Székelyföldön élnek sokan ismerhetik, gyakran találkozhattak korábbi úti élményekről szóló beszámolóival és recepteket tartalmazó könyveivel. „Törökök útján a Balkánon (1.)” bővebben
Berecz Edgár egyike a legismertebb székelyudvarhelyi arcoknak. Dávid Botond fotóművész szerint „százarcú ember”. Nemcsak a lapokban és a reklámokon megjelenő fotói révén, hanem az általa publikált útirajzok, naplók és gasztro-kulturális jelentések révén került be a köztudatban. „Székely világutazó szakácskönyve” bővebben
„Mi lennék, ha nem fotóznék?” – ismételte meg önmagának – csak úgy – a feltett félig-meddig hivatalos kérdést Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész. Aztán rövid gondolkodás után már mondta is a frappáns választ. „Akkor olívaolaj-készítő vagy borász vált volna belőlem.” Kétségtelen, hogy az olajbogyóban és a szőlőben is benne van egy nyár esszenciája, és sok törődés, munka, energia szükségeltetik, hogy kiváló legyen a végtermék. „Ha nem fotós lenne?” bővebben