KultúrHon – Oldal 36 – … a kultúra otthona

Emlékek a hétköznapokból

homorodmenti_fedolap_terv — Borítóterv a két Homoród vidékének fotóalbumához

Homoródkeményfalva nem számít a legnagyobb és legismertebb települések közé a környéken, de annyi biztos, hogy élnek benne tevékeny emberek, akiknek itt van a világ közepe. Az itt lakók számára minden bizonnyal ebben a faluban helyezkedik el a legfontosabb origó, és élő köldökzsinórok vezénylik haza lépteiket. Nekünk, kívülállóknak pedig megnyugtató, ha látjuk, hogy itt is jelentkeznek a kezdeményezések, sőt nemcsak jelentkeznek, hanem folyamatokként működnek. Ilyen pillanatnak lehettük most tanúi, amikor részt vettünk a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) által támogatott Fotótár 06 címet viselő kiállítás megnyitóján. „Emlékek a hétköznapokból” bővebben

Van-e az írónak kardja?

György Attila 7 — György Attila, a harcos

György Attila József Attila-díjas író, a Székelyföld szerkesztője, a KultúrHon munkatársa 2011. december 15-én, csütörtökön 19 órától, a székelyudvarhelyi Gondűző Étteremben örvendezteti meg Tájképek, harcosokkal című új kötetével az olvasókat. A rendezvény házigazdája Murányi Sándor Olivér író. A szerzővel Muszka Sándor beszélget. A könyvismertetőt követően harcművészeti bemutatót láthatnak az érdeklődök. A bemutató előtt a szerzőt kérdeztük. „Van-e az írónak kardja?” bővebben

Machete

Enyhe vonakodással tettem be ezt a DVD-t a lejátszóba – az utóbbi időben olvasott recenziók többnyire vagy lebeszéltek róla, vagy úgy dicsérték, s emiatt volt a viszolygás, hogy látatlanban már majdnem kialakult róla a rossz véleményem –, pedig Robert(o) Rodríguez valahogyan ott van a kedvelt rendezőim listáján, szeretem az igénytelen sztorikat igen igényesen megcsináló filmjeit, kedvelem a túlzott mennyiségben szétlocsolt vért is, ami pedig a szereposztást illeti, lelkünk mélyén egészen biztosan rokonok vagyunk. „Machete” bővebben

Filmajánló: túl az erőszakon

Get_Carter_poster — Get Carter (1971): a film plakátja

Rideg színekkel festett, kietlen tengerparton két férfi szalad. Üldözik egymást, közben kifulladnak, megint tesznek egy-két lépést, megtántorodnak, erejük fogytán. A halálfélelem és a bosszúszomj hajtja őket. A menekülő végül összeesik, de követőjére sem a megnyugvás vár… „Filmajánló: túl az erőszakon” bővebben

Az elnémult szószék

A Pro-Print Könyvkiadónál készült dokumentum-kötet Pálfi Géza állambiztonsági megfigyeléséről

Nincsen annyi naptári nap, amely elég lenne ahhoz, hogy nagyjainkra emlékezzünk. Nemrég ért véget a Pálfi Géza emlékév, de úgy látszik, hogy az annak kapcsán megtartott könyvbemutatók, beszélgetések, filmvetítések és szentmisék sora nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy kibeszéljük a fájdalmat, értelmezzük azt a hiányt, amelyet annak idején e nagy hatású és karizmatikus papnak az üldöztetése és korai halála miatt éreztünk.

„Az elnémult szószék” bővebben

One World Romania, 2011

A Csíkszeredába most először eljutó fesztivált Václav Havel egykori cseh köztársasági elnök kezdeményezésére hozták létre 1999-ben, abból a célból, hogy a különböző népek és kultúrák jobban megismerjék egymást. Minden alkalommal kiválasztanak egy fő tematikát, az ifjúság, vagy a nők helyzetét, a környezetvédelmet. E koncepció mentén az eltelt időszakban már több európai fővárosban, Brüsszelben, Madridban, Kijevben, Bukarestben és New Yorkban is megrendezték ezt a seregszemlét. „One World Romania, 2011” bővebben

Kényszerpályáról vissza a képzőművészethez

Venczel Kálmánban egy művész veszett el – mondhatnánk, hiszen a most 61. éves mérnökembernek minden adottsága megvolt, a családi indíttatás is megfelelt volna, csakhogy azokban a régvolt ’60-as években alaposan meg kellett fontolni a továbbtanulást, hiszen (akkor is) rögös volt a művészek útja. Úgyhogy a lelkes fiatalembert műszaki pályára irányították a szülők. A mérnöki stúdiumok és az ipari munka mellett azonban mindvégig megmaradt az érdeklődése a képzőművészet iránt. „Kényszerpályáról vissza a képzőművészethez” bővebben

Visszafogott szenvedélyek

Azt írja a francia irodalomtörténet, hogy Georges Feydeau-nak mintegy hatvan színpadi műve van, amiből huszonötöt rendszeresen játszanak francia nyelvterületen, de nálunk felé csak az Osztrigás Micit és A bolha a fülbe címűeket szokták elővenni a magyar társulatok. A színházi emberek úgy vannak vele, hogy ebben a kettőben minden benne van, ami jellemzi a szerzőt: általában a házastársak közötti bonyodalmakról esik szó, ármányról, pletykáról, szeretőkről, félreértésekről és szerepcserékről. „Visszafogott szenvedélyek” bővebben

The last airbender

Azaz: Az utolsó léghajlító. Bevallom, nem értem pontosan, hogy miről van szó, pedig végignéztem a filmet és segítséget is kértem az értelmezéshez a fiamtól és az unokaöcsémtől. Nem tudom azt sem, hogy a mai filmkultúrában pontosan mit jelent az Avatar – az az érzésem, hogy mindig van valamilyen a kapcsolata a hinduizmusból származó eredetivel, amely valamely istenség földi megtestesülését jelenti –, de varázsszóként emlegetni bármilyen szövegkörnyezetben újabban már félsikernek számít, hiszen azonnal odafigyelnek rá az emberek. „The last airbender” bővebben

Valhalla Rising

Vér, mocsok, sár, iszap, köd, kard, vér, szakáll, pogányság, kereszt, hajók, víz, s megint köd, vér, vikingek, erőszak, csend, sár, vér, tetoválások, csend, gondolkodás. Nagyjából erről szól ez a film, semmi más nincs benne. Nem mintha ez nem lenne elég. Megnéztem, és most sem tudom eldönteni, életem egyik legjobb filmjét láttam, vagy valami egészen elvetemült blöfföt, de ez ejsze’ nem is fontos. „Valhalla Rising” bővebben