… a kultúra otthona
Úgy van az ember a szép falinaptárral, hogy év végén sajnálja lecserélni, ha nem talál a boltokban olyant, vagy nem kap ajándékba a korábbihoz hasonlót vagy annál még tetszetősebbet abban a kategóriában, amelyet kedvel. Én magam az Anno… naptárakkal vagyok így vagy három éve, a 2013-as esztendő a negyedik lesz, amikor megörvendeztetem magam egy ilyen régi erdélyi vagy éppenséggel székelyföldi képeslapokra építkező falinaptárral. „Anno…” bővebben
Be kell vallanom, hogy gyerekkoromban Málnás mindössze egy borvízcímkét, és az utazásaim során időnként felbukkanó helységnévtáblát jelentette számomra, hogy aztán mintegy harminc évre teljesen kikerüljön a látókörömből. Éppen ezért, amikor Kovács Attila, a helyi iskola igazgatója, felhívta a figyelmemet a most megjelent albumra (Kovács Endre: Málnás – a dolgok állása, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012.) érdeklődéssel, és azzal az izgalommal vettem kézbe a kötetet, amelyet egy ismeretlen ismerős szokott kiváltani az emberben. „A dolgok állása” bővebben
A cím – Egy évtized fényképlenyomatai – az udvarhelyszéki dokumentációs jellegű fotótáborok történetének első szakaszára utal, legalábbis így fogalmazta meg Balázs Ödön, a rendezvények szakmai irányítója. Ötvenkét képet láthat a szemlélő a kiállításon, mert ennyi meghívott fotográfus vett részt tíz esztendő alatt ezekben a táborokban. „Tíz év Orbán Balázs nyomában” bővebben
A vitézkötésről
Nem nagyon volt zsinórozás a székely paraszti öltözéken. Annak idején csak az uraknak díszelgett mindenféle cifraság a dolmányukon, s az is inkább azért, mert a katonai divat, pontosabban az egyenruhák pár funkcionális eleme terjedt vissza a civil öltözékre. Mert az urak általában katonák (is) voltak. „Nyírő kapcsán – vitézkötésről és fényképekről” bővebben
Az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) programjai azt kívánták bizonygatni, hogy az elmúlt időszakban nem várakoztak tétlenül, hiszen a fiatalok a társult szervezetekben sok hasznos, érdekes és közösségépítő tevékenységben vettek. részt. Ezt bizonyította a G.-ben kiállított fotók sokasága is. „G. Feszt – 3. nap” bővebben
Minden a tervek szerint zajlott a G. Feszt első napján, bár a városban akkortájt több rangos művelődési esemény is zajlott: könyvbemutató, táncszínházi előadás és komolyzenei koncert. Délután 6 óra után – bő negyedórával, ahogy szokás, megvárva az utolsó percben betoppanó érdeklődőt – sor került a Kováts Fotó 100 éve című kiállítás megnyitására. „G. Feszt – 1. nap” bővebben
Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban. „Startol a G. Feszt – 0. nap” bővebben
Amikor az amerikai Life magazin főszerkesztője azt a kifogást emelte André Kertész fotói ellen, hogy nem illeszkednek a cikkek írott szövegéhez, hogy önálló életet élnek, sőt: néha az ellenkezőjét közlik annak, ami az írásban áll, talán nem is gondolta, hogy egy fotóművész számára mindaz, amit elmondott, valójában a legnagyobb elismerés hangján megszólaltatott dicshimnusz. Hiszen, igen, valójában ez a fotózásnak, mint művészetnek a lényege, hogy ezúttal az írásművészet egy szintén magyar klasszikusát parafrazáljam: a fénykép az Úr, és nem csak cifra szolga. „100 André Kertész (válogatás egy világhírű magyar fotográfus életművéből)” bővebben
Homoródkeményfalva nem számít a legnagyobb és legismertebb települések közé a környéken, de annyi biztos, hogy élnek benne tevékeny emberek, akiknek itt van a világ közepe. Az itt lakók számára minden bizonnyal ebben a faluban helyezkedik el a legfontosabb origó, és élő köldökzsinórok vezénylik haza lépteiket. Nekünk, kívülállóknak pedig megnyugtató, ha látjuk, hogy itt is jelentkeznek a kezdeményezések, sőt nemcsak jelentkeznek, hanem folyamatokként működnek. Ilyen pillanatnak lehettük most tanúi, amikor részt vettünk a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) által támogatott Fotótár 06 címet viselő kiállítás megnyitóján. „Emlékek a hétköznapokból” bővebben
Dávid Botond nem az a fotográfus, akire otthon ráomlott egy műterem, és nem képes a gyermek- és ifjúkori, meg a családi hagyományok bűvköréből kilépni. Adottak a lehetőségek, adott a technika, a tehetség, és ilyenformán semmi akadálya annak, hogy minden elérhetőt kihasználjon. „Kísérlet színekkel, női arcokkal és borral” bővebben