… a kultúra otthona
Elég sokáig halogattam, hogy erről egyáltalán írjak-e: pedig kedvenc sorozatom. Lehet, intellektuális szempontból nem jobb, mint A palota ékköve (- dehogynem!!! -), de akkor is. „Farscape (Csillagközi Szökevények)” bővebben
Mindig is erre vágytam. Egy valódi, szélesvásznú, epikus produkcióra, ami végre hozzánk és rólunk szól, dadogás, pátosz és provincializmus nélkül. „Zéta (The invisible man)” bővebben
„Szeretném borotválni a lábam, és én akarok lenni a világegyetem utolsó prófétája.” A tárgyalt film gyermeklány főszereplőjének határozott elképzelései vannak a jövőről, miközben tiltott rockzenét hallgat, Bruce Lee filmjeiért rajong és Punk is not ded feliratú pólóban mászkál. Mindez nem is lenne szokatlan, ha nem Teheránban járnánk, ahol a csador mellé az engedelmesség dukál és lánynak születni eleve lépéshátrányt jelent. „Az utolsó próféta” bővebben
Hogyha van állócsillag a színésznők között, akkor Meryl Streep minden bizonnyal az. Jószerével indulása óta ott van a világ érdeklődésének középpontjában – ha úgy tetszik –, pedig az életpályájának csak egy szeletét látjuk, a filmes szerepléseket. A tengeren túli televízió-műsorokat alig, a színpadi jelenéseit pedig esetleg felvételről. Sajnálatos módon nem volt szerencsém ezidáig egyhez sem. „Meryl Streep a Szív dallamaiban is varázslatos” bővebben
Annak idején Einstein mondta: a világon két dolog van, ami végtelen: az emberi hülyeség és a világyetem. Az emberi hülyeségben nem vagyok egészen biztos – tette hozzá. „Kecskebűvölők” bővebben
Kézi kamerával reszketősre rögzített, sötét tónusú beállítások vezetnek előre, miközben szinte már várjuk, hogy szemtől-szembe kerüljünk a főszereplővel. Hosszú percekig azonban még türelmünk kell legyen, a bevezető jelenetek ugyanis csak hátulról és féloldalról mutatják alakját.
Dicséret helyett szinte elég is volna, ha annyit írnék a filmről, hogy miután megnéztem a magyar királyi egyesen, félóra múlva újra megnéztem a kettesen az ismétlését is, és újfent látám, hogy jó. „Alatriste kapitány” bővebben
Évtizedekkel ezelőtt, amikor még az amerikaiak készítette háborús filmek jelentették a kikapcsolódás netovábbját, sokak számára vált emlékezetessé A nagy szökés. Hadifoglyok ástak alagutat és szöktek meg egy náci táborból, majd kerültek vissza egyenként a szögesdrótok mögé, már aki egyáltalán életben maradt. Viszont nem az alagúttal volt probléma, az ugyanis teljesítette célját. Közben eltelt négy évtized és újabb film készült egy alagútról, itt azonban már németek menekülnek. „Filmajánló: határon innen, határon túl” bővebben
Gyermekjátékkal indul a film, egy ódon, ám impozáns udvarház körül egyenruhába öltözött apróságok kiszámolósdit játszanak. Valahol Spanyolországban járunk, évtizedekkel ezelőtt, az pedig már az első jelenetekből kiderül, hogy az egyik kislányért hamarosan érkeznek az örökbefogadók. „Aki bújt, bújt, aki nem, nem” bővebben
Van abban nem kevés báj, amikor az erdélyi magyar ember hátradől a román közszolgálati tévé előtt, és egy cseh (na meg szlovák, lengyel, stb. koprodukciós) filmet néz, ami azzal kezdődik mindjárt, hogy Nádasdy gróf csatára vezényli seregét: „Istenért és Magyarországért!” „Báthory (Erzsébet)” bővebben