… a kultúra otthona
Nekünk, magyaroknak október 23. a szabadságküzdelem jeles emléknapja, talán még március idusánál is emlékezetesebb, hiszen a világ legnagyobb állama és egy olyan totalitárius rendszer ellen lázadtunk, amelyet ideológusai Istent káromló módon igazságosnak, demokratikusnak és emberért valónak hazudtak. „Elkészült a „Vén Farkas” kopjafája” bővebben
Berecz Edgárt, aki jelen pillanatban éppen valamelyik közel-keleti országban tartózkodik, egy korábbi utazása során Délmagyarországon követtük végig, éppen azt a naplórészletet olvashattuk, amikor átlépte a magyar-szerb határt, és különleges kapcsolatteremtő képességét kihasználva haladt a vegyes lakosságú vidéken. „Törökök útján a Balkánon (8.)” bővebben
Az utazás második magyarországi állomása Szigetvár volt Berecz Edgár számára, aki első nap a törökök ellen harcoló hős, Zrínyi Miklós korát is felidézve nézelődött a török hódoltság nyomaira emlékeztető idéző épületek közt, a következő napot részben a jelennek, részben a mai Szigetvár felfedezésének szánta.
A törökök nyomait feltáró utazás következő állomása Szigetvár. Mivel Berecz Edgár nem a manapság – jobb híján – igen népszerű kocaturizmus művelője, hanem a szó klasszikus értelmében vett utazó, beszámolóiból sokkal többet kapunk, mint ezer fényképfelvétel vagy több órányi videó jóvoltából. „Törökök útján a Balkánon (3.)” bővebben
Magyarországnak a XVI. század elején is volt papabilis bíborosa. Bakócz Tamás (1442, Erdőd – Esztergom, 1521. június 15.) személyében, aki igen mélyről jött, jobbágycsaládból származott. Domonkosrendi szerzetes, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, címzetes konstatinápolyi pátriárka, gyakorlatilag a pápa után a második egyházi méltóság az akkori katolikus egyházban.
„Egy magyar főpap bevonulása Rómába” bővebben
Dr. Gidó Csaba Vasszekér és mozdonygőz címen frissen kiadott tanulmánykötetét 2013. február 20-án Róth András Lajos mutatta be a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. „„Mindig hajt a kíváncsiság”” bővebben
A lengyelfalvi római katolikus plébánia anyakönyvéből egyértelműen kiderül, hogy 1829. február 3-án látta meg a napvilágot, Balázs napján. Székely András plébános keresztelte meg február 9-én. „Az újszülött neve: Illustrissimus Blasius, Baro, Orbán, Johannes, Paulus. Szülei (parentes): Illustrissimus D. Baro Joannes Orbán et Illustr. D. Eugenia Knecht, vero nomine Foresti. – Keresztszülők: Illustrissimus Dominus Comes Jóannes Haller et Magnifica D. Anna, Ugron, – helyettesíti (substitutus patrinus): Mag. D. Bölcskövi, capitanus.” – olvassuk a Bányai János által szerkesztett Székelység, 1940. évi 3-5. számának 19. oldalán. „Mikor született a legnagyobb székely?” bővebben
Úgy van az ember a szép falinaptárral, hogy év végén sajnálja lecserélni, ha nem talál a boltokban olyant, vagy nem kap ajándékba a korábbihoz hasonlót vagy annál még tetszetősebbet abban a kategóriában, amelyet kedvel. Én magam az Anno… naptárakkal vagyok így vagy három éve, a 2013-as esztendő a negyedik lesz, amikor megörvendeztetem magam egy ilyen régi erdélyi vagy éppenséggel székelyföldi képeslapokra építkező falinaptárral. „Anno…” bővebben
A Román Televízió által 2011. szeptemberében sugárzott Neagu Djuvara-interjú némiképp rövidített és szerkesztett változata sokat segít a jeles alkotó emberi tulajdonságainak és az általa képviselt intellektuális álláspont megértésében.
Bő harminc esztendővel ezelőtt mondta egyik kedves tanárom, hogy „a történettudomány a nemzetek szemétládája”. Ez még egy olyan korban hangzott el, amikor csak egyfajta, ferde és ellenőrzött történelmet tanítottak nálunk, amelyet alávetettek a dákoromán kontinuitásnak és a marxista dialektikának. A magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvek semmire nem voltak alkalmasak, hiszen ideológiát szajkóztak, s a román iskolákban használt, a „kanonizált” változat szöveghű fordításai voltak. „A románok története – Neagu Djuvara nyomán” bővebben
