… a kultúra otthona
Az útlevél-ellenőrzés és a vámvizsgálat után hamar átestünk, ahogy a hivatalos emberek feljöttek a vonatra. Montenegróban aztán egy csapásra megkezdődött az eurós világ. A vonatállomástól pár kilométerre volt a város, ezt a távolságot taxikkal küzdötték le az utasok. Engem is megszólított az egyik, nagyban ajánlkozott. Kért öt eurót, én adtam kettőt, s mindketten jól jártunk. „Törökök útján a Balkánon (19.)” bővebben
Minden van ebben a városban! Főleg modern épület. Közvetlenül az állomás mellett rátaláltam a múzeumra, de zárva volt. Sajnos a régi kafanát sem találtam nyitva. Egy üzletben vásároltam némi zöldséget, mert a húsfélékben nem biztam. Egy kisvendéglőben bevágtam egy marhahúslevest, ami valamelyest hasonlított a románok csorbájára. A vonatozás eléggé kifárasztott, úgyhogy keresnem kellett sürgősen valami helyet alvásra, de még semmiféle lehetőséget nem láttam. „Törökök útján a Balkánon (18.)” bővebben
Zuhogó esőben érkeztem meg a városba. A muszlim fiú elvitt egészen a múzeum épületéig, de az éppen zárva volt. A város nagyon megváltozott, amióta nem jártam ott, modern és új lett, tele ízléstelen betonépülettel. „Törökök útján a Balkánon (17.)” bővebben
Sántha Attila szerint a Csíki székely krónika tényleg 1533-ban született, mint ahogyan írója is állítja, és a székelyek történetét követi Attila birodalmának felbomlásától 1500-ig. Attilától a magyarok megjelenéséig csupán a székely rabanbánok (világi és egyházi vezetők) névsorát nyújtja, ennek első fele görög, második fele latin betűs. „Nem hamisítvány a Csíki székely krónika?” bővebben
Érdekes és érdekfeszítő könyv jelent meg a közelmúltban a hadviselő székelyekről a Kárpátia Stúdió kiadásában Budapesten. Babucs Zoltán (1974) hadtörténész-muzeológusnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársának a szakterülete ugyan „mindössze” a második világháborús Magyar Királyi Honvédség történetének kutatása, de magánszorgalomból szívesen foglalkozik a jászkunok és a székelyek katonáskodásával is, hiszen mindkét történelmi régió iránt erősek a családi kötődések. „Vitézségünk ezer éve” bővebben
Töredelmesen bevallom – mondja Berecz Edgár – , hogy nekem Tömörkény István (1866-1917) volt az első kalauzom ezen a vidéken. Az akkor még csak a patikussegédi és újságíró-gyakornoki próbálkozásokat maga mögött tudó fiatalember látó szemmel élt, járt kelt 1888-89-ben ebben a világban, ahol két esztendeig katonáskodott. Megfigyelései ma is érvényesek. „Törökök útján a Balkánon (15.)” bővebben
Miután megnéztem Tito marsall szobáját, egyenruháját, kedvenc fegyvereit, nyergét, s egyéb személyes tárgyát, úgy éreztem, hogy kicsit belefáradtam immár a múzeumlátogatásba. Olyan hatalmas volt az a sokféle hadi témával foglalkozó gyűjtemény, hogy egy szuszra nem is lehetett végignézni. Úgyhogy szünetet adtam magamnak egy idő után, és kimentem az udvarra levegőzni. Ott egy idős, ám nagyon barátságos kínai férfi buzgón fényképezte a tankokat. Nagyra értékelte a kínai tudásomat, rögtön névjegyet húzott elő és meghívott Kínába. Ki tudja? Megtörténhet, hogy egyszer teljesül ez a vágyam is! Jól eltettem a névjegyet, gyűjtöm az ilyen kapcsolatokat, hiszen ezekből a személyes találkozásokból szokott kialakulni az a kapcsolati háló, amely segít majd bejárni egy-egy országot. „Törökök útján a Balkánon(14.)” bővebben
A Siculicidium („madéfalvi veszedelem”) 250. évfordulójára jelent meg Móser Zoltán fotóművész és Tamás Menyhért költő Holtak vigasza (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2013) c. albuma, amelynek ünnepélyes bemutatójára 2014. január 5-én, Madéfalván került sor, míg az eredeti képekből készült – és az albuméval azonos címet viselő – kiállítást január 7-én nyitották meg a csíkszeredai Székelyföld folyóirat Galériájában, a szerzők jelenlétében. „Madéfalvát eltiporni…” bővebben
Hirtelen felindulás vezérelhetett, mert Horvátországból ismét átmentem Szerbiába, s immár nem a vajdasági részek vonzottak, hanem Nándorfehérvár, hiszen ott is rengeteg török építészeti emléket látni. Szerbiában a török hódoltság nem másfél évszázadig, hanem sokkal tovább tartott. Igen jelentékenyek a nyomok, s a török befolyás – túlzások nélkül – még ma is igen jelentős. Vagy csak most van erősödőben? „Törökök útján a Balkánon (12.)” bővebben
Kétségtelen, hogy gyönyörűen felújították Erdély egyik régi fővárosának történelmi központját. Több mint 47,5 millió lejt, azaz 10,56 millió eurót költöttek a várfalak, a bástyák, a terek és épületek rehabilitációjára. „Mesés és dákomán” bővebben