… a kultúra otthona
Születésének századik, halálának tizedik évfordulója alkalmából az Udvarhelyszéken és Erdélyben széles körben ismert és köztiszteletnek örvendő református esperes-lelkipásztorra emlékezünk. „Szeretni kell ezt a népet” bővebben
Szerb útitársam, aki a saját fajtáján kívül senkit nem szeretett, azért elmesélt egy történetet, amelyet érdemes volt megjegyezni. Volt egyszer egy Alekszandar Lekso Saičič nevű kapitány, aki az orosz-japán háború idején (1904-1905) az oroszoknál szolgált. „Törökök útján a Balkánon (25.)” bővebben
A Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Chotek Zsófia ellen elkövetett merénylet – 1914. június 28. – képezte az első világháborút kirobbantó indokot. Erre a magyarság számára oly tragikus kimenetelű eseménysorra, a nagy világégésre emlékezett a Pipacsok Táncegyüttes a huszonegy évvel ezelőtt bemutatott Katonák című egészestés műsor felújításával Székelykeresztúron. „Katonák – együtt az apák és fiak” bővebben
Már bent jártunk Cetinjében, amikor a sofőr felébresztett. Valaha itt volt a fővárosa Montenegrónak, fájdalom, hogy ma már nem az, mert igen ügyesen megtervezett és kedves város. „Törökök útján a Balkánon (24.)” bővebben
A most záruló színházi évad előtt jelentette be Kulcsár-Székely Attila, hogy egy évre alkotói szabadságot „vesz ki” a Tomcsa Sándor Színháztól, mert olyan feladatok előtt áll, amelyekhez teljes ember kell. „Trianon és az egyszemélyes színház” bővebben
„Óriási kártyacsaták, vidám, hangos társaságok, dohányfüstös szalonok zöld posztóval borított kártyaasztalai, bűvészek szédítő trükkjei, jóslás, kártyavetés, hamiskártyások nagy csalásai, féktelen játékszenvedély, vagyonok elherdálása, az utolsó ruhadarab elvesztése… – mondta Gyöngyössy János mérnök-grafikus beszélgetésünk bevezetőjeként – És még mennyi jó és rossz dolog köthető a kártyához!” „Székely Kártya a láthatáron” bővebben
Mielőtt bekanyarodtam volna a következő településre, utamba akadt egy magányos ház. Szerettem volna vásárolni a gazdától két tojást. Bementem, annak rendje-módja szerint köszöntöttem. Én úgy éreztem, hogy megfelelően udvarias voltam, még túl óvatos is, de azt a választ kaptam, hogy nem tud adni, mert neki is szüksége van rá, kell a családnak. „Törökök útján a Balkánon (23.)” bővebben
A közelmúltban zajlott le az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségének udvarán a II. Székelyföldi Könyvnapok. Azt állítjuk, hogy ezzel hagyományt teremtettünk, bár az idei valamivel gyengébb volt, mint a tavalyi. Hol az időjárás, hol a (nagyobb) társadalmi jelenségek „hordozzák” a könyvszakmai jelenségeket, úgy tűnik azonban, hogy idén jól sikerült az időzítés. A vásárlóközönséget azonban nem igazán sikerült érdemben megszólítani – sajnos -, hiszen nem fordultak meg tömegek a Szentimre utcai udvarban. „Könyvbe vetett hittel” bővebben
Egy tanyára érkeztem. Balról házakat láttam. Az elsőnél szép, rendezett szőlőültetvény, gyep, páfránnyal befuttatott filagória, épp ideális hely lehetett volna a táborozásra. Egy tábla hirdette két nyelven, hogy házi méz, pálinka és bor van eladó. Ahogy közeledtem, mindjárt észrevettem, hogy valakik mulatoznak a közelben. „Törökök útján a Balkánon (22.)” bővebben
Sajtótájékoztatót tartottak a 3. G. Feszt szervezői. A rendezvénysorozat idén is tíz napon át színesíti Székelyudvarhely művelődési életét. A sokoldalúságról, a hiánypótlásról és minden lakosságréteg megszólításáról árulkodik a program-kavalkád. „G. Feszt – harmadszor (1. nap)” bővebben