… a kultúra otthona
Sokat nem láttam a következő városból, Požarevácból, mert alig szálltam le az egyik buszról, máris ugrottam fel a másikra. Egy régi magyar település felé igyekeztem, de a fáradtság miatt már nem maradt energiám a nézelődésre. „Törökök útján a Balkánon (32.)” bővebben
Pár nappal ezelőtt, tulajdonképpen a Gábor Áron születésének 200. évfordulójára kiírt irodalmi pályázat eredményhirdetésekor nyilvánosságra hozott információk verték ki nálam a biztosítékot. Úgyhogy képtelen vagyok szó nélkül hagyni a jelenséget. Előtte meg Marosvécsen csodálkoztam rá mai írói társadalmunk gyarló voltára. Nagyobb lélegzetvétel szükségeltetik, hogy megfogalmazhassam az észrevételeimet. „Mire való az erdélyi író? (1.)” bővebben
Nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken P. Buzogány Árpádot. Művelődésszervezőként, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársaként a kulturális élet legkülönbözőbb területein bukkan fel. Szépíróként, költőként, újságíró-riporterként ismerik. „Ötven lóerős pálinka” bővebben
Egyszer már jártam ebben a városban, a biciklim itt omlott össze egy csúnya, esős téli napon. Akkor nem volt lehetőségem végigbogarászni a látnivalókat, most azonban bepótoltam. „Törökök útján a Balkánon (31.)” bővebben
Beszélgetés Sebestyén Péter egyházi íróval, a marosvásárhelyi Ady-negyed Szent Imre templomának plébánosával, abból az alkalomból, hogy november 13-án, 18 órától kezdődően találkozik olvasóival a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag-tárában. „Felcsillantani a reményt” bővebben
Az utóbbi másfél évben nagy változások történtek. Megalomániás építkezés vette kezdetét, görög-rómainak látszó szobrok, óriási paloták, hidak, terek nőttek ki a semmiből. Giccses kőoroszlánokat, aránytalan lovasszobrokat látni mindenfelé. Pfúj! „Törökök útján a Balkánon (30.)” bővebben
A közelmúltban előadást tartott Túros Eszter művészettörténész és Czimbalmos Attila képzőművész a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A művésztelep négy évtizedes történetéről beszéltek, az ott létrejött gyűjteményről, illetve a tervekről is szó esett.
Valami különleges izgalom száll meg, amikor tájházat látogatok. Mintha időutazást tennék egy olyan korba, amikor ugyan nem éltem még, de a hátrahagyott házak, gazdasági épületek és tárgyak révén belelátok az ezelőtti időbe. Elképzelem a férfi-elődöket, akik mindenféle szúró- és vágó-készséggel felszerelkezve alakították ki azokat az eszközöket, amelyekkel nap mint nap dolgozniuk és élniük kellett. „Tájak és házak” bővebben
Egy kicsit megbántam, hogy odamentem. A koszovói főváros egy nagy büdös és lapos hely. Olyan, mint Bukarest. Autó autó hátán és hatalmas, egymás mellé hányt épületek. Leszállva az autóbuszról, elkezdtem a belváros felé közeledni. Egy utcai árustól uborkát, paradicsomot és banánt vásároltam. Utcáról, utcára haladtam, kérdezősködtem, hogy merre van a vonatállomás. „Törökök útján a Balkánon (29.)” bővebben
Veres Emese Gyöngyvér Marosvásárhelyen született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte (1984), 1989 és 1992 között Németországban élt, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja. A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve. „Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve” bővebben