… a kultúra otthona
A János vitézt átdolgozni, filmre vagy színre vinni mindig hálás feladat. Az 1844 óta eltelt időben a Magyar Odüsszeiával – Kosztolányi minősítette így a verses hőskölteményt – mindent elkövettek, amit egy közismert és általános népszerűségnek örvendő művel szokás: daljáték, rajzfilm, játékfilm készült Petőfi művéből. „Korhatártalan János vitéz” bővebben
Sok minden hiányzik az életemből, de a vallásos sci-fi aligha. Az erősen biblikus akciófilm még kevésbé. Bár ezek külön-külön mind kedves és fontos részei lehetnének egy normális ember életének. Na de így együtt! „The Book of Eli – Eli könyve” bővebben
Különböző nemzetiségű és bőrszínű diákok ülnek együtt a padokban Párizs egyik külvárosi iskolájában. Francia tanáruk és egyben osztályfőnökük tart órát, ők pedig vitatkoznak, érvelnek-magyaráznak, szócsatákat vívnak, néhányan viszont passzív közönybe süppednek. Bárki számára ismerős helyzet elevenedik meg a cannes-i filmfesztivál fődíjával, az Arany Pálmával is büszkélkedő Az osztály című filmben: különböző emberek zárt térben próbálnak egyazon hullámhosszra kerülni. „Falak között” bővebben
Annyira fontos könyvet rég nem írtak Erdélyben, mint amilyennel Tánczos Vilmos (1959) jelentkezett úgy három évvel ezelőtt. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy ez a kötet – bárhol próbálkoznak a bemutatásával – minden közegben sikerre számíthat. „Megtartott szavak” bővebben
Humán értelmiségiek egy csoportja, egyetemi tanárok, művészek, írók ülik körül az asztalt. Egyikük elcsodálkozik, hogy a társaságba újonnan becsöppenő, törékeny, érzékeny arcú hölgyet miért nem ismeri és kertelés nélkül rákérdez: hol bujkált az elmúlt években? A válasz nem marad el, de aligha az, amire a kérdező számíthat: 15 évig börtönben ültem gyilkosságért. „Egymás szemében” bővebben
Nem Micimackó egykedvű barátjáról forgatta filmjét a lassan ötven éve a pályán levő Woody Allen, a Füles név ugyanis itt nem valamiféle hosszúra nyúlt zajfogóval rendelkező négylábúra utal, hanem egy jókor, jó helyen kapott információra. „A bűvész és mutatványa” bővebben
Pedro Almodóvar és Antonio Banderas ismét egymásra talált. Hosszú volt az út a kezdet, A szenvedélyek labirintusa (1982) és az A vágy törvénye óta (1987), amely két film annak idején a világhírnevet közvetlenül megelőzte és előlegezte. Időközben kiderült, hogy a spanyol színész a tengerentúlon is képes jelentőset alkotni, és gyakorlatilag mindenféle szerepben hitelesen tud játszani. „Idegen a bőrben” bővebben
Egyáltalán nem okozott csalódást a Csík zenekar Székelyudvarhelyen. Már a koncert bevezetőjében megtalálta azt a hangot és a hanghordozást, amellyel közelebb tudott férkőzni a helyi közönséghez. Ahogy mondani szokás: valósággal vibrált a levegő a színpadon, s a taps is kijárt minden egyes tartalmi egység után. És nem akármilyen taps volt, igazi, erős, vasból való, szívet melengető, biztató. A fíling jele. „Ketrecben” bővebben
Az utóbbi két évtizedben több tanulmánykötet és katalógus foglalkozott Zsögödi Nagy Imre életével és munkásságával, az általa Csíkszereda városának adományozott telken még életében felépült az alkotásai jelentős részét őrző galéria, amelyet időközben szakszerűen felújítottak és ma is az eredeti cél szellemében működtetnek. „Múzsa és modell” bővebben
Vișniec-darabot játszani divat. Mert az. Ez az állítás azonban csak részben igaz. Inkább mondjuk úgy, hogy azért érdemes játszani, mert hálás. Nem annyira a közönség, hanem inkább a színészek számára. Sok rejtőzködő apróság van a szövegben, a pillanat által teremtett – alig-alig felsejlő – szituációban, amelyet mindenképp ki kell aknázni és hasznosítani. „Ki van a kútban?” bővebben