… a kultúra otthona
Másodszor szervezték meg Miszlán (Tolna megyében) a Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziumot. A művésztelep kezdeményezőinek, valamint a hozzájuk közelálló művészeknek köszönhetően ez az esemény „nem tucatnyi alkotó belügyeként valósult meg, hanem a falu és a szűkebb régió kulturális életének meghatározó rendezvényeként”. „A Miszla Art Erdélyben” bővebben
Halászok álldogálnak és várják a kapást a várost átszelő Han folyó lassan hömpölygő vizében. Egyikük kifog egy parányi, fura kinézetelű valamit. „Víz és tűz között” bővebben
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont két munkatársa, Mihály János és P. Buzogány Árpád irányításával tanulmányutat szervezett az Udvarhelyszéken működő tájházas szakembereknek a Mezőségre. A mintegy kétszáz kilométeres távolság – az oda-vissza buszozás legalább hat órát emésztett fel – nem tette lehetővé, hogy több helyszínen is megálljon a harmincöt fős csoport, a fő cél a válaszúti Kallós-gyűjtemény és a bonchidai Bánffy-kastély meglátogatása volt. „Múltból lélegző jelen (1.) – Válaszút” bővebben
Habkönnyű horror. Ilyeneket szeretek nézni, bár manapság egyre ritkábban találhatni, úgy kiveszett a mai filmes műfajból, mint a zenéből a rhytm and blues. „Motel 2.” bővebben
Október 23. és 28. között tartják a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szervezésében az 5. dráMa nevű kortárs színházszakmai találkozót. Csurulya Csongor művészeti vezető elmondta, hogy ezt a hat napon át tartó seregszemlét még ma sem nevezik fesztiválnak, hiszen nincsen verseny-jellege, „mindössze” annyit tud, hogy összehozza a haza magyar színjátszás legjavát, illetve ízelítőt nyújt a Magyarországon zajló kőszínházi folyamatokról, némi rálátást biztosít a roppant izgalmas hazai román színművészetre. „DráMA 5 – 0. nap” bővebben
Közismert irodalomtörténeti tény, hogy Madách Imre anyja, Majthényi Anna igen erős kézzel vezette a rámaradt gazdaságot, férje hirtelen és korán bekövetkezett halála után (1834), valóságos nagyasszony volt, aki már abban a korban is erősen konzervatívnak számított. Az írót neveltetése során – elemi- és középiskolás korában végig magántanuló, sőt egyetemi évei alatt is, hiszen a család Pesten, a Kálvin téren berendezett lakásban élt – elszigetelte a kinti világ valós eseményeitől, s a gyakran betegeskedő, gyenge fiatalember emiatt eléggé magányos volt, „túl” sokat olvasott és hat élő, illetve holt nyelvet tanult meg a magyaron kívül. „Kései sorsértelmezés” bővebben
Hogyha van üdvöskéje a magyar irodalomnak, akkor Follinus Anna minden bizonnyal az. Egyik üdvöske. Viszonylag fiatalon sok mindent megvalósított, s ha nem is olyan rengeteg még az a két kötet, amely tőle megjelent, hogy bele lehessen halni, ígéretnek mindenképp jó. A költőnő a minap tanárával és mentorával volt a székelyudvarhelyi G. Café vendége. „Follinus Anna – halk, hiteles és sokatmondó” bővebben
Mindig hálás feladat Csehovot játszani. Főleg azért, mert az orosz mester kiválóan képes tesztelni egy-egy társulat tudását, s arra készteti a produkciókban szereplő színművészeket, hogy az összjáték során egymást figyelve és segítve járuljanak hozzá a darab sikeréhez. A Csehovnál felbukkanó monológok, a meg-megszakadó párbeszédek lehetőséget adnak a különlegesebb játékra, maguk a színészek is elcsodálkozhatnak, hogy miféle titkok és lehetőségek bukkanhatnak elő a szövegből.
Az idén hetvenedik évét töltött Ana Blandiana, nemzetközi szinten is jól ismert román költő előtti szép tisztelgés az a fordításkötet, ami Ráduly Jánosnak köszönhető. A kerek évforduló előtt megjelent könyvecskét kézhez vétele után Blandiana meleg sorokkal köszönte meg a Kibéden élő néprajzkutató-fordítónak. „Ana Blandiana zöld levélpapírjáról” bővebben
Gróf Nádasdy Borbála 1957-ben hagyta el Magyarországot. Egy nagyon szépen induló bécsi filmes karrier után a még távolibb idegent, Párizst választja, ahol előbb kőkemény életfeltételekkel szembesül, majd szép lassan révbe jut, de többé soha nem sikerül visszatérnie a film és a színház világába. Mégis szerencsésnek tartja magát, mert úgy élte és most is úgy élheti életét, hogy a család, a szakma és a hazaszeretet jelöli ki számára a kötelező támpontokat. Rendkívüli fordulatoktól egyáltalán nem mentes évtizedeiről – ez idáig – három kötetben vallott. És ezek a könyvek azt bizonyítják, hogy kiváló érzéke van az íráshoz is, hiszen – életkortól függetlenül – egyre népszerűbbek a magyarul olvasók körében. Életről, tervekről, régvolt és mostani hangulatokról beszélgettünk. Kötetlenül, mindenféle céltudatosság és a nagyotmondás kényszerítő görcsei nélkül. A beszélgetés hangneme riportalanyunk természetes közvetlenségéből és régi ismeretségünkből fakad. „Az élet esszenciája – beszélgetés Nádasdy Borbálával” bővebben
