… a kultúra otthona
Berecz Edgárt, aki jelen pillanatban éppen valamelyik közel-keleti országban tartózkodik, egy korábbi utazása során Délmagyarországon követtük végig, éppen azt a naplórészletet olvashattuk, amikor átlépte a magyar-szerb határt, és különleges kapcsolatteremtő képességét kihasználva haladt a vegyes lakosságú vidéken. „Törökök útján a Balkánon (8.)” bővebben
Kimondani is sok, majdnem negyvenöt éve, hogy pályakezdőként a falunkba került annak idején Géza pap. Ha jól emlékszem Udvarhelyről érkezett, ahol azelőtt a Szent Miklós hegyi templomban szolgált néhai László Ignác esperes úr idejében. „A „kicsi pap” visszatér” bővebben
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk. „A kutató, a vezető és a kisebbségi sors” bővebben
Szeptember 2. és 8. között Székelyföld nevezetességeivel ismerkedtek azok a vajdasági diákok, akik a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) támogatásával, a magyar országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak és titkárságvezetőjének, Veress Lászlónak a közbenjárásával tartózkodtak Székelyudvarhelyen. A 38 fiatal többsége egyetemi és főiskolai hallgató. „„Hazatérő” vajdasági diákok Udvarhelyen” bővebben
A megszokott és a gyalogszer mellett igen gyakran rendelkezésre álló szállítóeszközzel, autóbusszal mentem ki a mohácsi síkon levő emlékhelyhez. Itt elszedtek tőlem 1500 forintot és mutattak érte egy gyermekeknek való kiállítást, vetítéssel, pár vasdarabbal, régi ruhák másolataival és a tömegsírokat ábrázoló képekkel. „Törökök útján a Balkánon (7.)” bővebben
Gyergyótölgyeshez több tanyatelepülés tartozik, egyikük Rece vagy Recefalva (románul Recea). A községközponttól nyolc kilométerre fekszik, a Putna-patak völgyében. Az ide vezető útnak csupán egy része aszfaltozott. Mi Gyergyóditró felől érkezünk, 25 kilométernyi zötyögéssel a hátunk mögött jönne, hogy a port lepalljuk magunkról, amint kiszállunk az autóból. „Múlt és jövő között” bővebben
Lassan-lassan feltünedeztek a dombok és véget ért az egyhangú, lapos és egérszagú vidék. Nagyharsány már a szőlők, borászatok és a pincék birodalma. Sok szép és kiválóan megművelt parcellát láttam. „Törökök útján a Balkánon (6.)” bővebben
A Gyergyóditrótól Gyergyótölgyesig vezető 33 kilométer hosszú útszakasz nagyobbrészt köves, nyár közepén pedig poros, az erre utazók figyelmét ettől a gyönyörű környezet sem tudja elvonni. A ditrói újabb, éppen évszázados, magas, kéttornyú római katolikus templom közelében kell letérni, és miután magunk mögött hagyjuk a hosszú utcát, elfogy az aszfaltút is. „Az Úr és a természet szövetségében Hágótőn” bővebben
Interjúalanyunk vegyes családból származik. Édesapja egy Lehliu (Calarasi megye) melletti telepen született, édesanyja Csíkdánfalván. A Homoródalmással való kapcsolata onnan ered, hogy anyai ágon oda kötődik, a család többi tagja, a közelebbi és a távolabbi rokonsága zöme ma is itt él. Vladimir Paduraru július utolsó vasárnapján konfirmált a homoródalmási unitárius templomban. „Ha nem székely, akkor senki és semmi vagyok” bővebben
Félreértés ne essék, nem volt félmillió olvasója a KultúrHonnak 2011. októbere óta! Mindössze az történhetett, hogy ennyiszer kattintottak rá a blogra. „Analógul mondva” ennyien lapoztak bele. Bizonyára létezik olyan szoftver is, amely számlálni képes azt is, hogy hány különböző IP-címről jelentkeztek be a portálra, hányan keresgéltek a KultúrHon írásai közt, kik, s mennyi időt áldoztak egy-egy itt szereplő „dolgozat” elolvasására. „KultúrHon: 500 ezer olvasó?” bővebben
