… a kultúra otthona
Minden burján jó valamire, sőt: biztosan használ. Pakot Mónika és Szabó Károly filmjét (Ha nem használ, nem is árt – 51’, 2013) meglehetős sikerrel vetítették a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány és Hangzóanyag tárában. Nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni – bár nem számoltuk meg akkor a jelenlevőket –, hogy legalább százan voltak kíváncsiak erre a produkcióra, ha nem többen. Akár egy igazi mozi-termet is megbírt volna ez a rendezvény. „Közhasznú film, közhasznú növények” bővebben
Zuhogó esőben érkeztem meg a városba. A muszlim fiú elvitt egészen a múzeum épületéig, de az éppen zárva volt. A város nagyon megváltozott, amióta nem jártam ott, modern és új lett, tele ízléstelen betonépülettel. „Törökök útján a Balkánon (17.)” bővebben
Minden gyakorló szülőnek megfordul a fejében, hogy feljegyezze gyermekéhez kapcsolódó élményeit. Sokan naplót vezetnek, hogy a kérlelhetetlenül múló időben majd felidézhessenek egy-egy korábbi emlékezetes pillanatot. Az igazán „komoly” és kreativitással megáldott szülők pedig úgy gondolkodnak, hogy a gyermekhez kapcsolódó, a gyermekkel közös emlékeket megoszthassák másokkal. „Panna versek – három az egyben” bővebben
Sántha Attila szerint a Csíki székely krónika tényleg 1533-ban született, mint ahogyan írója is állítja, és a székelyek történetét követi Attila birodalmának felbomlásától 1500-ig. Attilától a magyarok megjelenéséig csupán a székely rabanbánok (világi és egyházi vezetők) névsorát nyújtja, ennek első fele görög, második fele latin betűs. „Nem hamisítvány a Csíki székely krónika?” bővebben
Érdekes és érdekfeszítő könyv jelent meg a közelmúltban a hadviselő székelyekről a Kárpátia Stúdió kiadásában Budapesten. Babucs Zoltán (1974) hadtörténész-muzeológusnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársának a szakterülete ugyan „mindössze” a második világháborús Magyar Királyi Honvédség történetének kutatása, de magánszorgalomból szívesen foglalkozik a jászkunok és a székelyek katonáskodásával is, hiszen mindkét történelmi régió iránt erősek a családi kötődések. „Vitézségünk ezer éve” bővebben
Molnár Vilmos idestova három évtizede van a pályán. Civilben a Székelyföld szerkesztője. Főfoglalkozását tekintve: író. Vagy fordítva? Ez idáig öt prózakötete látott napvilágot. A múlt évben megjelent, Az ördög megint Csíkban az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) prózadíját nyerte el novemberben. A szerzővel a kötet kapcsán, s annak apropóján beszélgettünk, hogy a kötetbemutatót tartott a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában. „Az írás fikció – játék és valóság” bővebben
Betértem egy medresze üzletébe, alkohol nélküli helal-parfümöt vásárolni. Aztán visszamentem a sétálóutcába, ahol egy Korán-árus török kávéval és borovnica szörppel vendégelt meg. Ez a borovnica szerintem áfonya vagy ahhoz nagyon hasonlító bogyó lehet. „Törökök útján a Balkánon (16.)” bővebben
A közelmúltban tartották Korondon az A föld szerelme című novella- és elbeszélésgyűjtemény bemutatóját, amely a Firtos Közművelődési Egylet 25. saját kiadású kötete. Ilyenkor ünnepelni illik, visszanézni az eltelt majd’ negyedszázadra, hiszen ez hosszú idő. Ambrus Lajos és az általa verbuvált szerkesztőbizottság nagy munkát végzett. Látszólag nincsen még egy olyan község a Székelyföldön, mint Korond, ahol annyira erős lenne a kulturális élet, mint ebben a nagyközségben, amely a Sóvidék szellemi központjaként igyekszik viselkedni. „Ha nem pap, akkor író!” bővebben
Töredelmesen bevallom – mondja Berecz Edgár – , hogy nekem Tömörkény István (1866-1917) volt az első kalauzom ezen a vidéken. Az akkor még csak a patikussegédi és újságíró-gyakornoki próbálkozásokat maga mögött tudó fiatalember látó szemmel élt, járt kelt 1888-89-ben ebben a világban, ahol két esztendeig katonáskodott. Megfigyelései ma is érvényesek. „Törökök útján a Balkánon (15.)” bővebben
A 2013. október 8-án a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja és Madéfalva Polgármesteri Hivatala által közösen meghirdetett Siculicidium 250. című pályázat ügyében a bírálóbizottság 2014. január 11-én összeült és a 47 műalkotást elemezve meghozta döntését. A beküldött munkák közül 32 alkotás a klasszikus pályázati kategóriához, 15 pedig a kortárs médiumok területén létrehozott művek csoportjához volt sorolható. „Döntött a Siculicidium 250. című pályázat zsűrije” bővebben